Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-08-27 / 33. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA Érezte, tudta a vérig kinzott nemzet, hogy ezen szerzet, mint vésztrejtő felhő zárja el tőle a szabadság'ragyogó napját. XIV. Kelemen pápáé az érdem, hogy a jezsuitarendet, az „igazhitű“ fejedelmek támogatásával — mert „nincs oly erős vád, mely a szerzet ellen a béke és nyugalom folytonos megzavarása miatt, fel nem hozatott volna — 1773-ban „Mindenütt és örökre“ — eltörölte. Maguknak a fejedelmeknek és épen az . „igazhitü“-eknek állott leginkább érdekükben a rend eltörlése, miután a jezsuita atyák, ha kellett, a' ki- r álygy il köss ág t ó 1 se rettentek vissza. Ok gyilkolták meg Hollandia felszabaditóját, Orániai Vilmost, IV. Henriket, a francziák nagy királyát.- S ők mérgezték meg a rendjüket eltörlö XlV. Kelement is. A rendet a reactionarius uralkodók sürgetésére, az igaz, Kelemen utódja, VII. Pius 1814-ben visszaállította, de a magyar országgyűlés a rendnek újabb bejövetelére mind a mai napig engedélyt nem adott. Sajnos, mindezideig arról sem gondoskodott, hogy a rend elkonflskált vagyona hova fordittassék. De volt annyi szemérem a jezsuitákban, hogy a nálunk is i fellendült liberális korszakban meg se kísérelték aj hozzánk való visszajövetelt. Bár a mostan fenyegető | ultramontanizmus a 30. és 40-es esztendőkbeli országgyűléseken is sok dolgot adott a liberális pártnak s akkor is fenyegette a társadalom békességét az ecc- J lesia militáns, Deák és Kossuth pártján megtörtek a sunyi támadások. Tudjuk, hogy a 48-diki ország-, gyűlés egyhangúlag kimondta még azt is, hogy a jezsuiták még magán nevelőkül se türetnek meg. Csak a forradalom irtán bekövetkezett rémuralom, ez az időszak volt alkalmas arra, hogy a jezsuita atyák a hirhedt concordatum alapján és Phun, valk- mint az aulikus főpapok és feudális mágnások együttes akaratával újra becsempésztóttek Magyarországba s újra megkezdték a szent atyák a lelkek megdől- j gozását, az osztrák birodalom diősőségére. Nagyvárad tudós püspöke tudja azt is legjobban, hogy hol, hogy és miért predikáltatta Thun a jezsuitákat s 'hogy ki adott engedélyt a kalocsai, pozsonyi és szatmári jezsuita iskolák felállítására. Á -jezsuiták jelenlegi magyarországiműködése tehát törvényellenes. ' ' " v S ä mint 187‘2-ben Arad és Nagy-Szebén tiltakoztak .a jezsuiták inváziója ellen, elvárjuk Békésvár- megyétöl is, hogy tudni fogja hazafias kötélességét ; még az sem tartóztatja vissza attól, hogy a kálvinista Békés város már előre is örül -- mert nem tiltakozott egy skóval sem — a jezsuiták jövetelének. Erre csakugyan: difficile est satyram non scribere. ",v V , „Szabadság.“' Lapszemle. — A „Debreczsni ÍProt. Lap“ 32-ík számában közölve van azon fellebbezés, melyet Fráter Gyula, Dávidházy János és László János nyújtanak be az égybázkerületi bírósághoz a bárándi lelkészválasztás tárgyában. A bárándi lelkész választás ügyét ismertettük volt annak idején lapunkban. Olvasóink jól tudják, hogy ezen egyhangúlag történt lelkészválasztást a debreczeni egyházmegye közgyűlése, majd bírósága megerősítette. Fellebbezők azonban az egy- házmegye ellen tovább viszik az ügyet s most beadják az egyházkerületi bírósághoz. A fellebbezési kérvény szövege a hajszálakat akarja hasogatni, de az nem sikerül. Azt mondják fellebbezők, hogy Szabó József bárándi segédlelkész vétsége — a subplántálás — főnöke ellen „az esperes, mint egyházmegyei hatóság által megállapittatott s a vizsgálat Sz. J. ellen elrendeltetett“ — de mert Sz. J. önként elhagyta bárándi állomását, ellene az eljárás beszüntettetett. Ez á fun- damentoma e fellebbezésnek. Hát kérem szívesen, törvény szerint ' egyházi hatóságaink a presbyterium, a traktus, a szupé- rintendentia, á’kónvent, a zsinat. Esperesről, mint hatóságról nem tudunk semmit, mert az ésperós egyszerűen egyházi tisztviselő. Saját' személyében hatósági tényeket nem gyakorolhat. A Szabó József vétsége ellen elrendelte az' esperes a vizsgálatot, dd a vizsgálat nem tartatott meg s igy a vétség hatóságilag meg nem állapíttatott, mert hogy az „esperes; mint egyházmegyei hatóság“ mit állapit meg, mit nem, ahoz az egyházmegyei hatóságnak semmi közé, az bírósági ítélet alapját ném képezheti. 1 1; Igazán nem tudnánk eléggé erős szavakat keresni jellemzésére e hajszának, mit a bárándi egyház nyugalma, s egyhangúlag, elválasztott lelkésze ellen elkövetnek — a törvényesség nevében.- ^Magyar Állam“ írja n. Boldogasszony ünnepére : „Magyarországon rohamosan haladunk lefelé a lejtőn. A Mária-kultusz hanyatlását követte az egész vallási rendszer megingása s ma már ott áll nemzetünk vallási közömbösségével a hitetlenség pökoltöt- náczában. Vájjon lesz-e, ki onnét visszavezesse!? Ha élne még az ősök lelkesedéséből egy szikra a szivekben, uj lángra gyulhatnánk, ha a Mária-kul- tuszban megvethetnök a horgonyt, nemzetünk felvirágzásának reményét ültethetnénk leikeinkbe. De áz oltárok üresen állanak, Mária vérkönyeket sirhat élvesztett fiaiért. , . . . . . . És ime, uj fény lángol tel á messze nyugaton. A hitetlenség ősforrásává vált FrancZia* ország egy messze zugában, a Pyrenék alján csendes boldogságban élő szerény emberek falujából való p’á'sÜ- tor leányka előtt jelent meg az elvesztett fiait kereső anya, a Szeplőtlen Fogantatás. Csodák jelölik lába nyomát, a visszatérő hit hinté be a szent Szűz diadal* útját rózsával, virágokkal. Uj oltárok emelkednek, uj lelkesedés árad szét az emberiségen, a csodatevő Isten. Anyja jön, hogy a bűnökbe, hitetlenségbe sü- lyedt. pemzedéket az igazság, a hit, a boldogság útjára vissza, vezesse. Száz és száz mértföld választja el Magyarországot Mária megjelenésének csodákkal kitüntetett városkájától és ime,- a lourdesi bazilika harangjai'itt is megremegtetik a szíveket, az ős Mária-kultuszbÓl megmaradt szikra lángra lobbant, a magyar nemZet kezd visszatérni az Isten Anyjához és általa níagáhóz az Istenhez. Köszöntünk azért dicsőséges mennybeviteled napján tengeren evezők csillaga, egek ékessége, Magyarok Nagyasszonya, Mária! Jöjjön el a te országod, a te tisztejeted, a te áldásod, hogy visszatérjen megújuló dicsőségeddel ennek a sokat szenve1 dett, sokat tévelygett nemzetnek hite, boldogsága.“ Ugyancsak a „M. Á.“ megnyilatkozik a P r o t. e gy e t e m kérdésében is eképen : , „Debreczenből táviratilag egy mozgalomról adnak hirt, mely szerint a ref. főiskola fokozatosan protestáns egyetemmé fejlesztetnék. Protestáns atyánkfiái tehát nem érik be azzal, hogy a budapesti és kolozsvári egyetemeken protestáns szellemben terjesztik a tudományosságot, még egyenesen protestáns jellegű egyetemet is akarnak. Jól teszik, dicsérjük őket ez elhatározásukért, terjesszék csak a protestantizált tudományt minél szélesebb körben, mert a katholicizmus feladja a politikai po- zicziók után a tudományosságot is, hiszen a magyar katlioliczizmusnál évek óta a részleges öngyilkosság rendszere járja. S ugyan minek nevezhetnék másnak ez állapotot, midőn eltűrjük, hogy a kath. vagyont liberális és protestáns érdekekre használják ki, hogy az elvett, de oda nem adott vagyonúnkért még csak azt sem
