Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-08-06 / 30. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA levő községekből is eljött ismeretlenek jövő-menő j tarka csoportja tette élénkebbé. Ugyanis ez év febr, 21-én elhunyt néh. Csepelyi Miklós, özvegye Fényes Johanna ő nagysága feledhetetlen férje iránti kegyeletből egy szilárd sirboltot építtetett a mándi temető kertbe, ebbe helyeztük át a jelzett napon a nemes hamvakat; azonban a hitvesi szeretet ennyivel még nem érte be, a boltozat felé egy három méteres sirkövet emeltetett, ezt is akkor adtuk át rendeltetésének. A kő barna márványból készült egyszerű, de egyszerűségében is disz6s és vonzó, találóan jelképezvén az alatta nyugvónak puritán jellemét, egyszerű s mégis imponáló alakját. . A sirboltozat felülete az emlékkővel együtt kemény kőalapzatba vésett erős és diszes kovácsolt vasrácsozattal van körülvéve. A Az áthelyezés d. u. 3 órára volt tervezve, de a d. u. 1 órakor kapott hatósági engedély alapján csak fél hat órakor lehetett azt eszközölni. A koporsó a felszínre emeltetvén, ennek híradása után indultunk a legközelebbről érdekeltek és az ezekhez csatlakozott mintegy 40—45 főből álló vidékiek és helybeliek társaságában a temető kertbe, hol a koporsó felett a kömörői tanító. Meleg Károly ur vezetése mellett jelenlevők által megindítóim énekeltetett el a XC. zsoltár 2-ik verse, a meghatottságot fokozta a bánatos özvegy fájdalmas zokogása; majd helybeli lelkész tartotta a sírboltnak örök nyugvó helyévé avató rövid beszédét és imáját. A koporsónak a sírboltba elhelyezése s ennek befalazása után ismét lelkész tartott beszédet „Síremlékeink rendeltetéséről“, beszéde végén intve az egyház tagjait, általában a temetőkertnek, mint szent helynek, de különösen az újonnan épült sírbolt és felállított emlékkőnek tiszteletben tartására s gondozására, melyre nem csak erkölcsileg, de a megboldogultnak is végakarata szerint kötelezve vagyunk azon szép alápitványa fejében, melyet egyházközségünk erkölcsi és szellemi élete előbbre vitelének érdekében meghozni kegyes volt, Még egy álkalmi verset elénekelve, azon gondolatok közt tértünk meg a temetőkertből: „itt minden hiábavalóság és a léleknek gyötrelme!“ Erre tanított különösen az a sírból kiemelt koporsó, oly kevés idő alatt megrozsdásodott színével, enyészetnek indult koszorúival és lepleivel, azért: vess a. léleknek, hogy majd a léleknek arathass! Mánd, 1892. julius 26. ' SZEÖKE JÓZSEF, ev. ref. lelkész. Lapszemle. — A „Debreczeni Prot. Lap“ 31 -ik számában Vadas Gyula e kérdést teszi fel: „Allitsunk-e szobrot Bocskay- nak?* Köztudomás szerint ugyanis a régi hat hajdú város küldöttei t. évi április havában H.-Böszörményben elhatározták, hogy a milleneum alkalmából Bocskaynak szobrot emelnek és pedig főként a reformátusokra támaszkodó országos gyűjtés segélyével. E kérdésben czikkiró azon álláspontot foglalja el, hogy ne állítsanak szobrot Bocskaynak, hanem valami állandóbb s áldásosabb közintézet alapításával örökítenék meg Bocskay emlékét. ,Sőt tovább megyek — úgymond — vájjon tekintve, hogy a volt hajdú városok kétségkívül jómódú lakosai túlnyomóan reformátusok — nem lehetne-é az ő áldozat- készségüknek ez alkalomból bizonyára bőven termő gyümölcseit a haza és egyetemes protestantizmus javára úgy értékesíteni, hogy az épen most felszínen lévő protestáns egyetem (talán épen Bocskayánum nevet nyerve) egy hatalmas lépéssel menjen előre a megvalósulás stádiuma felé Részünkről a Bocskay nevet nem tartjuk helyesnek, azt azonban óhajtjuk, hogy a Bocskay neve egy alapítvány által a derbeczeni főiskolában vagy egyetemben megörökittessék. Ugyanezen számban Asztalos György nagy-károlyi j lelkész ur nyilatkozik a szerkesztőhöz irt nyílt levelében, hogy az egyházi lapokat bejárt „Botrányos esketés“-nek végrehajtója ő volt. Ugyanis a n.-károlyi kath. főgimnázium egyik világi tanára Jenser [Mihály egybe akarván kelni városi főjegyző Hetei Ábrahám ur Ida nevű leányával, azon óhajtását fejezte ki A. Gy. ur előtt, hogy ő református szertartás szerint kívánna megesküdni az esetben, ha az esküvési formában előtte a Szűz Mária neve is előmondatik, mert kath. egyház papjai és tanárai is jelen lesznek az esküvésen. Ha ez lehetséges nem volna, úgy kénytelen lenne a római kath. egyház szertartása szerint kelni egybe. Ily helyzetben a „prudentia pastorá- lis“ azt diktálta A. Gy. urnák, hogy az esketést a kívánt formában hajtsa végre. 0 azonban csak a kath. vőlegény előtt említette a Szűz Mária nevét, a ref. menyasszony pedig saját szertartásunk szerint eskettetett meg. Erre a levélre Csiky Lajos szerkesztő kijelenti, hogy a nt. lelkész ur nem helyesen járt el hitelvi szempontból, de mivel csak a kath. féllel szemben említette a Szűz Mária nevét, a református félt pedig egészen a mi szertartásunk szerint eskette: nagy mértékben enyhül tettének beszámithatósága. Büntetendő csak akkor volna, ha a ref. menyasszonyt is Sz. M. nevében eskette volna meg. Hivatalból üldözendőnek tehát nem tartja e tényt. Mi e tárgyban nem nyilatkozunk addig, mig arra hivatott törvényes fórumok előtt az ügy minden oldal- íól meg nem világosittatik, — a mitől ugyanis rövid idő választ el bennünket. — Az erdélyi „Protestáns Közlöny“ irtj: „Hála az égnek, hazánkban még minden elfogulatlanul gondolkozó fő és minden hazafias lélek tudja, mi volt a magyar protestantizmus és mi ma; ismeri nagy államépitő erejét, áldásos nemzeti munkásságát, de ismeri hatalmát is. Tudja, hogy a protestantizmust igazaiban méltatlanul háborgatni ma, nemcsak nemzetellenes és illiberalis dolog, hanem veszedelmes is. Magyarországot nemzeti érdekekkel és szabadsági elvekkel elleniében, Róma kedvére kormányozni nem lehet s ha a kath. papság ebben dogmatikai princzipiumok miatt meg nem nyughatik, az csak addig lesz, mig határozott fellépést talál magával szemben, mert a katholiczizmus még mindig eszélyesebb volt, hogysem saját kárára kenyértörésre vitte volna a dolgot. Nincs nevetségesebb, mint mikor a katholikusok arra hivatkoznak, hogy nálunk az elkeresztelés hitelvi dolog . . . Hát mit szólnának ahoz ha a protestánsoknak eszökbe jutna dogmává emelni, hogy ők nem fizetnek adót, nem katonáskodnak, hogy ez nálunk lelkiismereti dolog. Hiszen dogma a katholikusoknál is, hogy átok az eretnekre s ezért gyultak fel a komor tüzek, haltak meg ezer martyrok, lettek vadonná országok. Dogma, hogy mi is katholikusok vagyunk, csak engedetlenek. Miért nem szoritnak engedelmességre, gyónásra, misére, tizedfizetésre ?“ Rászoritnának bizony, ha csak tőlük függne. — A szatmári protestáns irodalmi kör f. hó 8-án hétfőn délután 4 órakor tartja alakuló gyűlését a szatmári ref. főgimnázium egyik termében. Ezen gyűlést lelkésztársaink, tanáraink s buzgó világi hitrokonaink kiváló figyelmébe ajánljuk s részünkről is kérjük, hogy azon minél tömegesebben megjelenni szíveskedjenek. — A debreczeni ref. egyházmegye f. hó 12-én tartja közgyűlését Debreczenben. az egyháztanács termében. — A misztótfalusi ref. egyház torony építéséhez Wekerle Sándor pénzügyminiszter a kincstár tulajdonából 30000 téglát, húsz métermázsa kulcsvasat, 1500 méter faragott épületfát és 92 köbméter négyszögre faragott követ engedélyezett. Wekerléhez méltó szép cselekedet ! Különfélék.
