Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-12-31 / 51. szám
I REFORMÁTUSOK LAPJA Mi fizetünk — s ők mulatnak; mi dolgozunk — s ők henyélnek — a börtönöknek minden héten szép tisztára mosott padlos szobájában s tán mindennap újra behúzott tiszta ágyában; e mellett, hogy meg ne unják magukat, dolgozgatnak annyit, a mennyi éppen nekik tetszik, s beszélgetnek annyit, a mennyi mindnyájuknak tetszik. Ez az a liberálizmus a 19-ik század dicsőségére, melynek levét ma mindenki iszsza Magyarországon, a kinek valamivel többje van a holnapra szükséges kenyérnél. Ez az a liberálizmus, melynek sem Istenre, sem vallásra nincs szüksége, csak az úgynevezett humanizmusra, amely aztán az iskolákban a legkorhelyebb s erkölcsileg már romlott családokból származott nebulókat védi a professzor vesszejétől, aztán a zsivány, rabló és gyilkos urakat a szolgabiró korbácsától, —■ de minket, kik szabadon, künn dolgozunk, izzadva, ! fázva, sokszor éhezve is, kiknek, tiszta, egészséges szellőztetett szobájáról, orvosilag megvizsgált jó élelméről senki sem gondoskodik, az állam csali megadóztat azon czélból, hogy legyen miből fizetni azokat a szerencsétlen bírókat, kik szintén nem mernek a gazemberre hozzá méltó büntetést kiszabni, s akik hosszú jegyzőkönyvek készítésére kénytelenek vesztegetni az időt egy csirketolvaj ügyében is, és hogy legyen miből fentartani azokat a modern börtönöket, melyekből aztán a beléjük zárt tolvajokból kimivelő- dött rablók és gyilkosok kerülnek ki. Luxus, nagy, gazdag és müveit népnek való az a büntetési mód, melylyel mi most a gazember urakat instálgatni bátorkodunk arra, hogy ne lopjanak, ne raboljanak és ne gyilkoljanak meg bennünket; csak látni kell a büntető bíróságok tárgyalási termeit, hogy mily gúnyos mosolylyal kísérik ott a nemes vádlott urak az ítélet kimondását, mely ellen még juxból felebbeznek is. Szegény ember vízzel főz. Nem sokkal egyszerűbb volt-e a dolog, midőn a koldus csavargó nem dicsekedhetett azzal, hogy ő rajta úgy sem vesznek meg semmit, mert tudta, hogy „bőrével fizet“, s nem valóságos jótétemény volt-e e tudat épen a vagyontalan osztályra ? Egy pár perez alatt rárakta a hajdú a „mementi mórit“, s aztán mehetett tovább dolgozni. Ma a, gazdák nagyobb része fel sem jelenti a rósz cselédek által okozott kárait, mert tudja, a bíróságokhoz való sok lótás-f irtásával csak növelné kárát, s ráadásul aztán kinevetnék — és mégis büntető bíróságainknak rohamosan növekszik a dolga — világos jeléül annak, milyen jó az a rendszer, melylyel a Csemegi-féle büntetőtörvénykönyv boldogítja Magyar- országot. Igaz, hogy sok visszaélés történt a régi időben a testi büntetessél, de hát nem az köveskezett-e ebből, hogy csakis a visszaéléseket kellett volna megbüntetni — de nem az okosan vele való „élést“ is ? S nem lehetne-e még most is helyre hozni a hibát az áltál, ha kimondanak, hogy a szabadság-büntetésnek fele vagy harmada, valamint a be nem hajtható pénzbüntetés is testi büntetés alakjában cassá- landó,^ s ennek végrehajtása törvényszéki küldöttség jelenlétében eszközlendő legyen. Ennyire már a dunaiak is vannak. Mennyivel kevesebb biró, kevesebb jegyző, toll, papír, börtön és börtönőr kellene igy — á mi adónkból! — S mennyivel jobban menne a munka a szolgabiró pálezája mellett! Már csak a sokat emlegetett takarékosság szempontjából is tehetne kormányunk valamit a fonák állapot megszüntetésére. Sz—g. lapszemle:. — A „Sárospataki Lapok“ 48-ikszámában Mocsáry Lajos nagyérdekü czikket ir a „Polgári házasság“-ról. Bár a zsinat nem tartotta időszerűnek megnyilatkozni az egyházpolitikai kérdésekben, s bár a Mocsáry czikke a zsinat magatartása által mintegy túlhaladva van — érdekesnek tartjuk e czikkből közölni a következő befejező részt: „A polgári házasság behozatala kétségen kívül egy nagy reformot képvisel. Annyit jelent, mint teljes szakítást az ezen országban eddig követett egyházpolitikával. Túlnyomó katholiczizmus, roppant vagyonnal ellátott katholikus klérus egyrészről, kisebbségben levő, de jelentékeny erkölcsi erőt képviselő, anyagilag szegény, az egyensúly fentartása végett az állam részéről specziális oltalomban részesülő Protestantismus más részről — ez volt az eddig fennálló rendszer. Ezentúl a specziális oltalom megszűnik, a teljes jogegyenlőség inauguráltatik szabad a tér, a verseny, éljen meg mindenki ug3’ a hogy tud. De a jogegyenlőség rendszere a polgári házasság behozatala által csakis kezdeményezve lesz, mert az egyenlőség nem lesz valóság mindaddig, mig az egyik felekezet az állam részéről óriási dotáczióban részesül, a másiknak pedig alig jut még koldus alamizsna is. Az állami oltalom mellett éreztük ugyan nyomását, de meg tudtunk élni a katholikus klérus nagy anyagi hatalma mellett; ha megszűnik a törvények oltalma, akkor ezen hatalomnak ki leszünk szolgáltatva. Épen ezért mi ekkoráig, a fennálló rendszerhez tartva magunkat, nem léptünk arra a térre, hogy az egyházi javaknak bevonását, akár saját megfelelő állami dotácziónkat kezdeményezzük; ezentúl egyszerűen a megélhetés ösztöne fog erre a térre terelni bennünket; sőt még akkor is, ha mi magunk e tekintetben teljesen tartózkodó állásban maradnánk, a helyzet erejénél, a behozott rendszer logikájánál fogva, úgy fogunk itt állani, mint várományosok, akár úgy, hogy adják ki részünket abból, a mi ez országban a vallás fentar- tására, a közoktatásra és jótékonyságra eredetileg rendeltetett'; akár úgy, hogy az egyházi javak egyszerűen secularizáltatván, a versengő felekezetek egyenlően utaltassanak a saját eszközeikkel való önfentar- tásra. Az a polgári házasság behozatala által inaugu- rált rendszer logikai háttere. Számoltak-e ezzel azok, kik most az eszmét egyszerre, s mondhatnám váratlanul felkarolták, s a szabadelvüség siboletjévé tették? Kárpótlást akarnak adni nekünk, protestánsoknak ? No hát mi csak akkor leszünk kártalanítva, ha a kezdeményezés logikai folyományai tényleg bekövetkeznek ; addig mi maradunk a megrövidített fél, s a a dolog természeténél fogva oda'leszünk utalva, hogy az uj rendszer teljes kiépülését szorgalmazzuk. Annyi kétségtelennek látszik, hogy nagy illúzióban ringatják magukat, kik azt hiszik, hogy a polgári házasság behozatalával be lesz — és pedig az államra nézve diadalmasan — fejezve a megindult kulturharcz. Inkább félő, hogy csak ezután kezdődik a haddelhadd. A mi katholikus papságunk, mely most már teljesen benn van az ultramontánizmus sodrában, eget-földet mozgásba fog hozni, hogy megkeserültesse az állammal azt a vakmerőségét, melynél fogva nem teljesítette azon módon összes követeléseit; el fog követni mindent, hogy bevágja az utat az uj rendszer további következményei előtt, hogy _ ezen uj rendszer rá nézve ártalmatlanná tétessék. És meglehet, hogy törekvése eredményes lesz, mert — mint Kossuth mondá — az élet kineveti a logikát. Attól függ, komoly alapja volt-e annak a szabadelvű felbuzdulásnak, melynek most szemtanúi voltunk, vagy nem volt az egész egyéb, mint egy pillanatnyi fel- lob'banás, vagy épen egy taktikai művelet ?! Mi, protestánsok pedig ám bizzunk Istenben, de holyezzük már egyszer szárazra a puskaport. Nagyon kényei' • I
