Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-10-08 / 39. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

7

akkor tartassék meg, hogy a kör a jövő év beálltával már rendszeresen megkezdhesse működését.

7-ik sz. Jelen jegyzőkönyv hitelesítésével meg- bizatnak:

dr. Farkas Antal, Tabajdi Lajos és dr. Hantz Jenő. K. m. f..

Jegyzetté: Hitelesítették :

F. Varga Rajos, Farkas Antal,

ad hoc jegyző. Tabajdi Lajos.

Dr. Hantz Jenő.

LAPSZEMLE.

— A „Szatmármegyei Közlöny“ utóbbi számában Berenczei Kováts Jenő a kath. autonómiát fejtegeti s többek közt azt mondja: „a kath. autonómiát úgy képzeljük, hogy szervezhessék egy oly testület, mely a magyar államnak az egyházra vonatkozó iegtöbb jogát magához vonva, minden kath. jogoknak és kath. jellegű vagyonoknak korlátlan tulajdonosává legyen anélkül, hogy a kath. egyháztól vagy annak embereitől a legkisebb jogot is igényelné. Nagy a különbség a kath. és más nem kath. vallásfelekezetek autonómiája közt, mert midőn az állam- hatalom a nem kath. felekezeteknek autonómiát engedélyezett, azoknak egyúttal vagyont nem adott, de sőt még közjogi vagy állami jogokat sem; mig a kath. felekezetnek — autonómia nélkül — az igaz, nagy vagyonokat s közjogilag biztosított nagy állásokkal egybekötött állami jogok gyakorlását adományozta. Ebből kifolyólag keletkezett azon helyzet, hogy mig a nem katholikus felekezeteknek az autonómia engedélyezve lett, azt a kath. felekezetek ma már követelni hajlandóknak látszanak. Az 1848-diki törvényhozás kimondta azon elvet, hogy „minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségletei közálladalmi költséggel fedezendők“. Az akkori törvényhozás ezen elve azonban csakis a recepta religiókra vonatkozhatik és nem a kath. egyház szükségleteire, mert a kath. egyház jogainak államosítása ezáltal mintegy logikailag következni kényszerülne. Ezt józan észszel Magyarországon senki sem contemplálhatja . . .u

Úgy az egyházi javak, mint a kath. autonómia kérdésével unos-untiglan foglalkoztunk már lapunkban, nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni, hanem czikkiró személye iránti tiszteletből röviden csak azt említjük fel, hogy Anglia, Hollandia, Németország, Franczia-, Spanyol-, Olaszország, Portugália, Románia, Görögország — mind államosították az egyházi javakat. Sehol az egész Enrópában nincs a klérus kezén oly tekintélyes vagyon, mint nálunk. Azt mondani tehát, hogy az egyházi javak államosítását j ó z a n ésszel senki sem kontemplálhatja — szelíden szólva : elfogultság.

A kath. autonómia olyatén értelmezésére nézve, hogy czikkiró szerint „a kath. jellegű vagyonoknak korlátlan tulajdonosává legyen az autonom kath. testület“ — röviden csak annyit, hogy a kath. egyházi javak nem donatiók, hanem fundatiók, nem tulajdon — hanem alapítványi birtokok, melyek bizonyos czélokra adattak a kath. egyház kezelése alá s ha az állam e czélokat más eszközökkel akarja elérni, például közadókból akarja fedezni ama szükségleteket, úgy a fundatiót meg is változtathatja, meg is szüntetheti. Korlátlan tulajdonosa e javaknak a kath. egjdiáz soha nem volt, nem is lehet. Hol vannak e birtokok telekkönyvileg a kath. egyház tulajdonául biztosítva? hol a jogi alany? . . . stb. Különben ezek nagyon elemi dolgok s ahelyett, hogy ezek felett saját igénytelen nézeteimet terjengetném, idézem Kossuth Lajosnak ama szavait, miket Lono- vicsnak mondott 1848-ban: „Pártolni fogom — úgymond — a kath. autonómiát. Hanem aki azt mondja:

én felmondom a függést az államnak, annak azt is kell mondania, hogy: „de nem is veszek igénybe semmi javadalmat, semmi ellátást az államtól“. Ezt ön, ki oly nagy mester a logikában, nem lehet, hogy természetesnek, igazságosnak el ne ismerje. Ha önnek makói tiszttartója azt mondaná: én felmondok püspökségednek minden függést, autonom tiszttartó leszek, de a fizetést megtartom — nem gondolom, hogy méltóságod ezt méltányosnak tartaná. Remélem tehát, hogy midőn az autonómiát indítványozza ön, egyszersmind ki fogja jelenteni, hogy a magas klérus az államtól eddig élvezett ellátásról és javadalmakról önként lemond“.

Kossuth e szavai eléggé megvilágítják a kath. autonómiát.

Még csak pár megjegyzést. Czikkiró azt mondja, hogy az állam a nem katholikus felekezetek — vagyis a protestánsoknak — autonómiát „engedélyezett“. Nem épen jól van ide megválasztva az engedélyezés szó. Mindenki tudja, hogy a protestáns autonómia a békekötéseken, a kétoldalú szerződéseken alapul. Az állam, illetve abban az időben a bécsi udvar nem „engedélyezte azt az autonómiát, hanem megvette, kivívta azt tőle a protestantizmus.

Ami pedig illeti az 1848. XX. t.-czikket, épen nem áll az, hogy abban a recepta religiók egyházi és iskolai szükségleteiről volna szó, a katholikus egyháziba pedig az nem vonatkoznék. Messze vezetne ennek a fejtegetése. Szabad legyen a czikkirónak s a vele egyértelemben levőknek figyelmükbe ajánlanom Kossuth Lajos 1871. jan. 12-ikén Turinban kelt „Visz- szapillantás 48-ra“ czimü levelét, melyet a hazai lapok akkor rendre közöltek, Kossuth a legilletékesebb magyarázója lehet annak a XX-ik törvényczikknek, s ő világosan mondja, hogy az „uralkodó vallás“ fogalmát, e borzasztó eszmét eltökélte a 48-ki törvényhozás a magyar közjogból végkép kitörölni s azon igazságos axiómát igtatni törvénybe, hogy „semmi egyház, semmi felekezet nem bírhat fölénynyel a törvény előtt mások felett“. Az egyenlőség és viszonosság valósítására egyetlenegy alternatíva képzelhető. Vagy az, hogy az állam semmi egyháznak nem ad semmit. Vagy az, hogy minden vallásfelekezet egyházi és iskolai szükségeit az állam fedezi . . . stb.

Mindezeket pedig azért kellett itt elmondanunk, mert a „Szatmármegyei Közlöny“, mint a vármegye hivatalos lapja közölte ezen történeti és közjogi tévedésekkel teljes czikket s nekünk kötelességünk kimutatni e tévedéseket, nehogy a közönség azon része, mely eféle dolgokkal szakszerűen nem foglalkozik, tévedésbe ejtessék.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Szatmári egyházmegyénkből. A szept. 28-án bizottságilag fel bontott szavazatok szerint zsinati rendes képviselővé Szarka Boldizsár esperes ur lett elválasztva 63 szavazattal A többi négy állomás betöltésére újabb szavazás lett elrendelve, és pedig zsinati képviselőségre mint legtöbb szavazatot nyert lelkészek: Biki Károly, Bélteki Albert és Mártha József, egyházm. főjegyzőségre: Kalós Péter, Biki Károly és Bélteki Albert, egyházm. tanácsbiróságra : Mártha József, Kis Lajos, Fésős András; egyhm. al- jegyzőségre: Varga Lajos és Kiss Bertalan lettek kitűzve. A szavazatok ok 19-ig beadandók az espe- resi hivatalhoz. A szatmári prot. irodalmi körbe belépésre s lapunk tömeges megrendelésére buzgó esperesünk körlevélben liivja fel az egyházi elöljáróságokat. Az irodalmi kör tagjai (alapítók 20 rendes tagok, évi két írtjával) jelentkezzenek dr. Hantz Jenő szatmári főgymn. tanárnál, mint a kör ideiglenes titkáránál.

— A gömőri ref. lelkészi értekezlet azon óhajtásának adott kifejezést: vajha mielőbb egy érdekeinket minden irányban védő prot. napilapot teremthet-