Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-07-09 / 26. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA hogy e város kulturális központja a magyar északkeletnek. Szabó Antal Debreczen. Tóth József Debreczen, Tóth Ennek tulajdoníthatja azon hazafias áldozatkészséget, mely Sámuel Debreczen, dr. Török István Kolozsvár. Török Péa szatmári ev. ref. gimnáziumot oly hamar főgimnáziummá emelte. Erőt merit a hazafias támogatás által, mely munkája kitartóságát és annak sikerét biztosítja. A tiszántúli ev. ref. egyházkerületi tanár-egyesület közgyűlésére érkező vendégeket julius 2-án estve érkező vonattal várták a tanügy barátai. A vasúti indó- háznál az értelmiség számos tagja az érkező vendégek fogadására szombat estve megjeleli', s a 20 perez késéssel megérkező vonatra érdeklődve várakozott. Az előre bejelentett vendégek majdnem mindannyian megérkeztek, kiket a rendező-bizottság elnöke, B-orsos Benő szívélyes, meleg hangon üdvözölt és mutatta be a jelenvoltaknak. Rövid ismerkedés után a vendégek szállásaikra hajtattak. Estve 9 óra tájban az ismerkedési estély a társaskör üvegtermében vette kezdetét, melyen Kiss Áron püspök és Szarka Boldizsár esperes is megjelentek. Az ismerkedési estély többekre élénk benyomást tett. itt találkozott 30—35 év utána tanítványa volt tanárral, — az iskolatárs, a gyermeki kor őszinte barátsága itt melegült fel a viszontlátás édes örömében, s kifejezést nyert baráti összeölelkezésben. Volt miről beszélni, a múlt és jelen közötti idők sok kérdésre szolgáltattak okot. Kedélyes hangulatban telt az estve s majdnem benyúlt az éjfélbe midőn az ut fáradalmai kipiheuése végett érkezett tanárok szives házigazdájokkal együtt nyugalomra, szállásokra távoztak. A vendégek névsorát következőleg állítottuk össze: Ambrus Péter Mezőtúrról, dr. Baczoni Lajos Deb- reczenből, Bőd Károly Sz.-Udvarhely, Bodnár Lajos H.- Nánás, Búza János Sárospatak, Dóczi Imre Debreczen, Draskóczy Gábor M.-Sziget, Futó Mihály H.-M.-Vásárhely, Géresi Imre M.-Sziget, Géresi Kálmán Debreczen, Joó István Debreczen, Kardos Károly M.-Sziget, K. Kiss József Deb- reczeu, Krucsó Lajos H.-Nánás, Krüzselyi Bálint M.-Sziget, Melegít Gyula M.-Sziget, Nagy Ferencz Kecskemét, Nagy Zsigmond s neje Debreczen, Oláh Imre H.-M.-Vásár- hely, dr. Öreg János Debreczen, Sinka Sándor Debreczen, tér H.-Böszörmény, Szakács Mózes Sz.-Udvarhely, Kulcsár Endre Debreczen, Nagy Elek Debreczen, Lázár István N.- Enyed, Osvath Ferencz Békés, dr. Bartha Béla Sárospatak, Radácsy György Sárospatak, Barkász Károly H.-M.- Vásárhely, Halmi János H.-M.-Vásárhely. Az ősi szokáshoz híven mindenek előtt az ev. ref. templomban tartott istentiszteleten gyülekeztek össze tan- férfiaink teljes számban. Ez alkalommal T a b aj d i lelkész tartott hatásos egyházi beszédet. Istentisztelet után városházunk dísztermében megkezdődött a közgyűlés, melyet Géresi Kálmán elnök nyitott meg. A megnyitó beszéd mélyrelátó gonddal felölelte mindazon körülményeket, melyek református tanáraink és iskoláink állapotának és érdekeinek megoldásra váró tárgyait képezik Elnök megnyitó beszéde után Böszörményi Károly polgármester Szatmár a város nevében következő üdvözlő beszédet intézett‘az egyesülethez: „Tisztelt közgyűlés! A programúi szerint nem tartom magamat jogositottnak a felszólalásra, de reményiem hogy ha városunk közönsége nevében a felszólalásra en- gedelmet kérek, ezen kérelmem megadatik. Érzem, hogy Szatmárnémeti sz. kir. város közönsége, nevében — azonnal — amint a tek. tanári testület egybegyülekezett, ki kellett volna közönségünk üdvözletét nyilatkoztatnom, miután azonban erre alkalmam nem volt, ezúttal az elnöki nagyfontosságu megnyitó beszéd után kell kijelentenem, hogy: Szatmárnémeti sz. kir. város közönsége örömmel fo- gadjafalai között a tiszántúli ev. reform, egy házkerület középtanodai tanárainak testületét. Városunk közönsége át van hatva annak érzetétől, hogy az egyenlő eredettel biró emberiségből a társasélet különnemü czéljaira szükséges kiváló egyéneket csak az ész-, tudományban és erkölcsökben kiképeztetés emeli felszínre; osztja közönségünk a hires franczia közoktatási miniszter azon állításának igazságát, hogy az iskolák minősége adja kezünkbe a legbiztosabb fokmérőt a társaság erejénekmegbirálásához; végre naponkint tapasztalja gyakran beszélgettünk arról, hogy emberi erőt meghaladó igyekezetét kell kifejteni, hogy a protestáns gyermekeket kollégiumainkba és apácza-zárdáinkba vonzhassuk, minthogy az egyetlen és legrövidebb rvt arra, hogy mentül előbb urai legyünk a világnak. És minthogy a család és világ sorsa inkább az anyák, mint az apák kezében van, elhatároztuk, hogy semmi áldozatot se kiméltink, hogy országszerte mentői több apácza-zárdát épitsünk, hol a leányok, mint a jövő nemzedék anyái a mi nézeteink szerint növekedjenek. Ki tagadhatja meg, hogy ez felséges előrelátás. Nem csodálatra méltó-e az a roppant áldozat, melyet a romanisták hoznak azért, hogy az apácza-zárdákat minden tekintetben más nőnevelő intézetek fölibe emeljék? Oly kellemes a meleg nyári napokon a nagyszerű fák árnyában! Mily szép ott lakni a tükröző tó partján, vagy a hol a bájoló folyó rohanó habjai futnak, vagy pedig a hol folytonosan a tenger magasztos látványa terül el a szemek előtt! Mily édes virágillatban füröszti a szép kert a csinos és csendes zárdát! És e mellett ki állhatna ellent a főnöknő csaknem angyali kellemeinek! Mily jó hatása van annak, ott lenni ezen szent apáczák közt, kiknek sze- rényesége, nyájassága, szeretetteljes mosolya oly szép látványt nyújt, hogy az ember hajlandó volna azt hinni, hogy nem is romlott és bűnös világban, hanem a menny kapuinál áll! Oh balgatag ember! Te mindig ugyanez vagy, örökké kész, hogy a csillogó látszat által rá engedd magad szedetni — örökké kész, hogy elnyomod a lelkiismeret szavát a csábitó legelső megjelenésére! Egyszer egy halászbárkán ott hajókáztam egyike körül azon gyönyörű szigeteknek, melyeket Isten keze oda helyezett a Szt.-Lőrincz folyam torkolatába. A 1 reggeli széltől duzzadó vitorlák alig pár perez alatt I mintegy angol mértföldre ragadtak bennünket a part- | tói. Ott horgonyt vetve egyszersmind horgainkat is kivetettük, de csalétkeinkre egyetlen hal sem akart I jönni. Az ember azt gondolhatta volna, hogy azon tiszta vizek virgoncz lakói egyetértőleg vetnek meg- bennünket. Hiába rángattuk jobbra-balra a zsineget, hogy felhijuk a halak figyelmét, nem akart jönni egy sem. Már sopánkodtunk, hogy eltelik az idő s a parton váró barátaink majd kinevetnek bennünket az eredménytelen halászat miatt. Körülbelül egy óra telt el igy, midőn a kapitány igy szólt: „Majd ide rendelem én mindjárt a halakat :u S ezzel felnyitva egy skatulyát, abból kivett egy telemarok apróra vágott halat s azt a vízbe szórta.
