Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-09-24 / 37. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA ilyen lap népszerű, hasznos s e mellett vallásos olvasmányai élvezettel töltenék el a szivet, nemesitve a lelket, akkor a holmi Lepsényi-féle olcsóságokra nem lenne utalva a kálvinista ember, mint fájdalom most. Igaza van a „Sárospataki Lapok“ 34-ik száma vezér- czikk Írójának, midőn azt sürgeti, hogy: „Lapot a prot. népnek!“ — És valóban ideje is volna már egyszer csakugyan felébrednünk az álomból! De térjünk a dologra! A nevezett „Magyar Néplap“ aug. 26-án megjelent 35-ik számában a szerkesztői üzenetekben dühösen neki ront egy prot. előfizetőjének azért, mert az a prot. atyafi nem állhatta meg szó nélkül a „M. N.“ csörgös sipkája alól bolondgomba módjára kibúvó s prot. hitsorsosai ellen intézett förmedvónyeit, s levegőbeni vagdalózásait. — Valóban nem is lehet szó nélkül hallgatni a szerkesztő otromba kifejezéseit, ha valaki e lapot olvassa. Mert hisz milyen vakmerő hazugság az a szerkesztőtől, mikor azt állítani meri, hogy a „magyar nemzetiségnek és a vallásbeli egységnek átka a protestantizmus“ s nekik ezt — (már t. i. a nevezett lap szerkesztőinek) „ostoros kezükkel fenyiteni kell.“ Igen, ha valami volna önökre bízva! A fenti állításra azt mondom a szerkesztőnek Aesopussal : „0 quanta species ...................................“ Mert hát nem tudja azt, hogy úgy a múltban, mint a jelenben a magyar nemzetiségnek egyik védbástyája épen a protestantizmus. Ne a promontori vagy a budai svábokat számítsa ön, hanem a nagy magyar alföld lakosságát a hol a túlnyomó elem a protestáns. — Tessék elolvasni hazánk történelmét s akkor megszégyenülve fogja ön letenni a nemtelen fegyvert s megtudja, kik a magyar nemzet átkai, (szívlelje meg ön ha én is kimondom: az önök csontjukból való csont, vérükből való vér a jezsuiták.) Igen, ezek az urak voltak azok, a kiket az 1848. orsz. gyűlés nemcsak a nyilvános, de még a magán a nevelőségekben sem tűrt meg; akik a nemzeti nyelvet elnyomták, s a nemzetet osztrák ruhákba öltöztették. A jelenben pedig az ultramontánismus terjesztői, kik nem akarnak velünk, mint egy atyának gyermekei megtérni e haza szép földén, pedig tudhatnák a költő szavaival — hogy: „átok fogta meg azt a népet, mely egyet nem ért.“ (A jelenben mit szól a nagy-károlyi piairisták ünnepélyén gróf Károlyi István által mondott toasztra.) Azt pedig elhiheti, hogy a földöntúli boldogságot mi is épen úgy óhajtjuk, mint önök. A mi prot. népünk pedig, annyival inkább azok papjai nem szoktak „az öszvér és ló testi zablátlanságának hódolni“ — mint ön mondja. — Mert a mi papjaink követik Isten szent rendelését, ki a házasságot szerezte midőn azt monda: „Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek nekie segítőt, mely mindenkor ő előtte legyen.“ S kérdem melyik veszélyezteti jobban a köz- erkölcsiséget ? az e, aki Isten parancsából lesz „egy testté“ s él tisztességes életet: vagy az, aki fogadalmát lábbal tapodja, mind titokban — majd nyilván s él az ön fenntebb idézett szavai szerint. Olvassa csak el Chiniquy Károlynak Révész Mihály által fordított „A pap, a nő, és a gyóntatószék“ czimíi müvét, s megfogja szívlelni a fennti sorokat, — mit az ön türelmetlensége adott toliamba. Idvezitönk pedig nem úgy magyarázta a felebaráti szeretetet, mint ön, hanem a mint Máté V. r. 44-ik versében van. S épen önökön beteljesednek innen-onnan Jeremiás prof. V. r. 30—41. versei. Mit is mond Jézus a hegyi predi- káczió 9-ik versében ? kövesse ha a földöntúli boldogságot csakugyan óhajtja. Bár az nekünk mindegy, ha követi, ha nem, azért mi magunkévá tesszük az önök rugdalózásai mellett Máté Y. rész 11—12. verseit. Bár nekünk protestánsoknak legjobb, ha önöktől távol tartjuk magunkat, mert meg van írva: Őrizzétek magatokat a hamis prófétáktól, kik hozzátok jönnek juhoknak ruhájokban, de belől ragadozó farkasok.“ (Máté VII rósz. 15. v) A felebaráti szeretetet mi is csak épen úgy a Józ. Kr.-tól tanultuk, mint önök, hanem mi nemcsak tanultuk, hanem követjük is: — ön pedig azt mondja, hogy: „csak egye^ dűl a prot. pásztorok és pásztornőktől tanult mást, de azt kerülni is fogja, mert az a kárhozat útja, a pokol ösvénye.“ Jól teszi, ha kerüli, hanem előbb tegye magáévá Máté VII. r. 3. 4. 5. verseit. Beszél még lapjában arról is, hogy Rómában a protestantizmus kudarczot vallott az által, hogy „az Olasz nép visszautasította a protestantizmust.“ Ha visszautasította, annak az a jele, hogy az a nép még nem érett meg, s nem jutott el a felvilágosodás magaslatára, ott a kath. pásztorok jobban be tudják a nép szemét kötni. Hogy pedig Olaszországban a prot. papoknak semmi tekintélyük nincs, „azt csak ön állítja, hiszen ott is vannak protestánsok, kik papjaiknak tekintélyt szereznek; csak tán a pápa ő szentsége bosszankodik azon, hogy a Vatikánnal szemben van építve a prot. papok nevelőintézete. — Hogy pedig az áttértek kilencztizedrósze tiszta pénzbeli nyereségvágyból lett protestánssá, hihető — a péter-állérek fizetését sokalották, s felmondták a szolgálatot az ultramontán uraknak — a péter-fillérek nem fizetése már készpénz ugyan, de az áttértek hiszem, hogy meggyőződésüket követték akkor. Ama „jó katholikusok“ versre nem lehet egyebet mást mondani, mint: beillik a tárcza fejezetén olvasható „Krix-Krax“ rovatba s higyje meg, nem irigyeljük a szerzőtől, hogy „jó katholikus,“ sőt örülünk neki, hogy nem protestáns, mert annak nem válna be. Ezek után még csak annyit mondok a nevezett lap szerkesztőjének, hogy a protestantizmus bizonyára tovább él a földön, s terjeszti szét áldó sugarát az ultramontán minden erőlködésük daczára is, mint az Ön lapja s holmi „krix-krax“-fóle versek. — Mert én azon meggyőződésben vagyok, hogy a „Magyar Néplap“ olcsósága daczára sem fogja megülni e hazában fennállásának 25 éves jubileumát, sőt hiszem, hogy már a második évében haldokolni fog, mert olvasói majd öntudatra ébrednek ■— ha csak a kath. „pásztorok“ nem áldoznak saját erszényükből s nem járatják híveiknek. Annyit azonban jelezhetek önnek, hogy vidékünkön több józanabb gondolkozásu s fel- világosodottabb kath. pap is elitéli a M. Néplapot. A mi nem is lehet másképen. Ha azt a békét, mit a kath. főpapok hirdetnek, igy vezeti be a társadalomba a kath. sajtó — akkor abból a békéből nem kérünk. Catholicae rés. Schlauch püspök Békés-Gyulán, a tiszteletére rendezett fáklyásmenet alkalmával a többek közt ezeket mondá: „Hirdetni jöttem nem politikai elveket, melyek czéljaira a vallást felhasználni nem szabad s amelyek már természetüknél fogva magok után vonják a szellemek ellentétét, hanem hirdetni jöttem a békét, hogy a közélet szenvedélyes harczai által felkorbácsolt szivekben fölébresszem az egyesitett erő szükségességének érzetét, mert a szétágazó érzelmek, a politikai viszályok, a pártoskodás, a legszentebb törekvéseket megszokták hiusitani. Hirdetni jöttem ezeket és összegyűjteni szeretném a vallásfelekezeteket, a nemzetiségeket, a pártokat s megmondani nekik : tudják-e önök, hogy fenállásunk- nak, fenmaradásunknak mi a titka? az összetartás. S ezért csak melegedjenek fel sugarainál, szeressék e közös hazát, melyen kívül nincsen számunkra hely“. A prímás után Schlauch is a Pax-ot hirdeti, de vájjon fogja-é követni, amit hirdet, mert régen halljuk már hirdetni a békét és mégis harczban állunk egymással. Amit ők békének neveznek, az nem egyeb, mint az állam és a protestántizmus megrendszabályozása a ka- tholiczizmus által.
