Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-09-10 / 35. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA Tudja-e azt a sz9ntszéki jegyző ur, hogy a jezsuita szent atyák előtt, se itt, se másutt sohse volt haza, nemzet, sőt ezek iránt az eszmék iránt táplált érzelmeket igyekeztek kiölni a gyermekek kebléből és a kozmopolitizmus száraz, rideg eszméit csepegtették beléjük ? * Tiltakozom azért az ellen is, hogy a mikor a jezsuitákat megvetjük — magát a katholikus egyházat akarnánk gyalázni, de még csak kisebbiteni is. Talán Voltaire jutott eszébe a szentszéki jegyző urnák, mikor igy vádaskodik. Voltaire t. i — egyik tanitványa a jezsuita szent atyáknak — annyira ment, hogy infámisnak nevezi a kereszténységet. S bármilyen nagy szellem Voltaira, lássa szentszéki jegyző ur, én nem követem őt, mert tudom, hogy Voltaire sajnosán összetévesztette a jezsuitákat — a keresztyén vallással. De meg kérem: magamféle vallásu emberben nem is dolgozhat a felekezeti türelmetlenség, mert én is például csak azért tartozom örömmel a kálvinista felekezethez, mert tudom és érzem, hogy az a felekezet mindig azonosította magát a háborgatott haza, a magyar alkotmány, a magyar eszmékkel. A protestáns felekezet évszázadokon keresztül azonos volt azzal a „nemzeti“ párttal, mely ellen az osztrák párt, már Pázmány idejében is ezzel a „nagy“ jezsnitával és Eszterházy nádor csatlóssága mellett irtó háborút folytatott. Örömmel vagyok kálvinista, mert ismerem a magyar históriát, a jezsuiták-nevelte osztrák uralkodók Basta-féle vérebeinek a működését, és tudom, hogy nem mi kezdtük a vallási háborúkat. Bocskai, Bethlen, Rákóczi hadainak nagyrésze ép azért volt pretestáns, mert ez a nép mindig azonosította vallását a hazafiságával. Az én vallásom krédója is a morál, melynek egyetlen egy pontja van, az, hogy szeresd felebarátodat. Tedd méltóvá magad az istenség eszméjéhez, kifejtve magadban az igaz, a jó és szép harmonikus kultuszát. Ezért megdönthetetlen az én vallásom is. S ezért nem vezetheti az én toliamat sem semmiféle felekezeti szempont, mint az önét is, szentszéki jegyző ur. Én is gyűlölettel vagyok eltelve a jezsuiták ellen, mert főrészt ők az okai annak, a mit egyik hisztorikusunk oly szépen és igazán ir, hogy a magyar keleti, büszke, komoly arczon még vigalmai közben is a múltak szenvedéseinek kinyomata tűnik fel. % Végül vegye tudomásul a szentszéki jegyző ur, hogy a jezsuita szent atyák atyamesterük, Loyola úrtól kezdve sokkal okosabb emberek voltak, mintsem hogy olyan államellenes axiómát mertek volna kaszárnyáikra és könyveik mottójául kiírni, hogy: „A czél szentesíti az ezközöket.“ Roh atya tehát biztos volt, hogy az én zsebembe se kerül az 1000 frtja. De ezzel szemben felkérem a jegyző urat, ön bizonyítsa be nekünk azt, hogy a jezsuiták eddigi működésűkkel, ei'kölcsi, nevelési rendszerükkel nem azt az axiómát szentesítették meg. Ha ezt bebizonyítja, nem földi javak, hanem az jut osztályrészül számára, hogy a világ-história első matadorai közt fogják a névéi dicsőitni. Arra a megjegyzésére pedig, hogy az én irodalmi hangomnak megfelelő ízléssel nem rendelkezik — csak azt juttatom eszébe jegyző urnák, hogy az a bizonyos nagyváradi „nagy“ szülött, Pázmány is, olyan „glacjé“-keztyüsen forgatta a tollat a protestánsok ellen, hogy azok „szemtelen ebek“ módjára „okádoztak“ szerinte. Általában vegye elő Pázmányt jegyző ur és azután csodálkozzék ép azon, hogy — olyan nyelven bántunk el a fekete csukás szent atyákkal. Egyebekben én sokkal jobban ismerem Nagyvárad lakosságának hazafíságát és hozzáteszem, vallási liberalizmusát — minthogy ne tudnám, hogy szomorúan vette tudomásul, hogy — Nagyváradon is vannak titkos jezsuiták. Irodalom. — Köszönettel vettük a „Hevesnagykunsági ev. ref. egyházmegye belhivatalnoki gyámintézetének rövid ismertetése, irta Rácz Miklós kunhegyesi ref lelkész egyházm. tanácsbiró, gyámintézeti pénztárnok“ czimü füzetet. Kiemeljük belőle a következő adatokat: E gyám- intézet alakult 1860-ik évben. Az első évben alaptőke volt 6165 frt, — tiz óv múlva már 12563 frt, busz év múlva 23814 frt, harmincz év múlva, azaz 1891. év végén 43105 frt. Ez összegből — mintegy 1884-ig a lelkészi és tanítói gyámintézet közös volt — tisztán a lelkészi gyámintézetet illeti 28.278 frt, a tanítóit 10.868 frt, még közös alap mintegy négyezer frt. Az utóbbi 9 év alatt segélyül kiosztott a gyám- pénztár 13,974 frtot. Lelkészi özvegy ez idő szerint 7 van életben, — tanító özvegy 18. A gyámintézet 1860. óta kiadott 25,883 frtot az özvegyek segélyezésére. — Mindez elég szép eredmény, de még mindig nem ad e gyámintézet egy-egy özvegynek annyi osztalékot, hogy abból sorsához képest tisztességen megélhessen. — Vasárnapi, ünnepi és alkalmi imádságok szó- széki használatra, irta B i k i Károly ref. lelkész. Megjelent s az előfizetőknek szétküldetett. Bírálatot természetesen e könyvről nem adhatunk, de hisszük, hogy egyházi lapjaink megmondják rá Ítéletüket. Kérjük is lelkésztársainkat, hogy szíveskedjenek közölni velünk észrevételeiket. A könyv különben kapható szerzőnél (Györgytelek Szatmármegye) Megrendelési ára kemény kötésben példányonként 1 frt 25 kr. — Előfizetési felhívás. Nem a dicsőség szomja, mely nálam sohasem terjed túl a legközelebbi kötelességek lehetőleg teljes betöltésén; nem is a jóakaró barátok és ösmerösök unszoló sürgetése, melyre olyan sokan szoktak, a legtöbbször természetesen erős képzelődéssel hivatkozni; nem is holmi irodalmi hiányok élénk, de rendesen önző érzése, hanem az a becsületes vágj7, hogy ne csak szóval, hanem írásban is szolgáljam Isten országa ügyét s ezzel együtt nemzetem értelmi és erkölcsi érdekét — bocsáttatja ki velem e rövid „Előfizetési felhívást.“ A tudományos theologia mezején dolgozgattam eddig s óhajtok ezután is. De nem feledtem soha, hogy mint minden tudománynak, úgy a theologiának is be kell hatolni az életbe s azt öntudatosabbá, nemesebbé tenni. Különösen áll ez elv a protestáns theologiára, melynek végczélja nem más, mint az egyház hívei hitöntudatának tisztázása és erősbitése a helyesen értelmezett szentirás alapján. És ón ez elvnek óhajtanék szolgálatába állani kiadandó müvem által! Tanulgattam lelkiösmeretes- nyomozódás mellett, majd a tanultakat az elmélyedő gondolkozás tőlem telhető munkájában meggyőzésemmé igyekeztem érlelni. Ez elvek nyomán tanítottam mint professor s tanítok mint lelkipásztor — s most óhajtanám, hogy ez elvek alapján együtt elmélkedjenek velem leendő olvasóim meggyőződésen alapuló hitök szilárdítása czéljából. A most elmondottakból nem az következik, hogy igénytelen munkám csak lelkipásztor társaim által leend használható. Hiszen a mit adni akarok, lehetőleg vonzó, kellemes olvasmány alakjában akarom adni, szántszándékkal kerülve minden idézgetést, tudóskodást s a mennyire lehet a vitatkozást is — nem rombolni, építeni vágyom. S ha e czélom elérem, müvem úgy hiszem, a többi vallásos iratok között helyet kérhet magának bármely olyan keresztyén család asztalán, mely vallásában boldogságot keres s gyönyörűséget talál.
