Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-09-03 / 34. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA stb., ilyen kétes eseteket 7 pont alatt tesz fel kérdésül, melyekből mi azt látjuk, hogy a buzgó kath. atyafiak szeretnek a párbér fizetés alól minden utón menekülni, s ha a kath. egyház valaha önfenntartási erejére lesz utalva, bizony a hívek menekülni fognak onnan az adózás terhe alól. Tehát mielébb adjon az Isten nekik autonómiát! Mi természetesebb, minthogy a „M. A.“ Lajos napján összeteremtettézi Kossuthot, megtépi a babért, mit a magyar nép font e történeti nagy alak feje köré. Szerinte Kossuth „hiúságával, önfejűségével nemzetét a szenvedések tengerébe vezette ... a nemzet elfordult egykori vezérétől, az eszme meghalt, csak Kossuth Lajos ól, telve az aggkor bocsánatot érdemlő gyengeségeivel, fogyatkozásaival, kinek politikai ideálját hamarabb eltemették, mint. öt magát ... A nemzeti őserő szerencsésen felemelte a hazát abból a vér és könytengerböl, melybe Kossuth juttatta, de igazságot is szolgáltatott, a Kossuth-politikának magva szakadt . . így ir a „Magyar Állam“ Kossuthról. A milyen a madár, olyan a szólása, Tanügy. — Kisújszállási ref. gimnáziumunkhoz közelebb három uj tanárt választottak, Masuvák Dániel, Balogh István és Máté Géza tanárképezdét végzett ifjakat. — Mezőtúron Szendy Pál 52 éves kitűnő tanító közelebb ünnepelte meg aranyiakad almát, mikor is az egyházi és városi elöljárók felkeresték s azok nevében Turgonvi Lajos lelkész tartott könyfakasztó üdvözlő beszédet az ünneplő házaspárhoz, kivánva nekiek hátralevő napjaikra zavartalan boldogságot. — A nagyszalontai gimnázium, mely egykor ref. felekezeti intézet volt, a tankerületi főigazgató jelentése következtében tarthatatlannak nyilváníttatott a miniszter által, ha csak sürgősen és gyökeresen át nem alakítják. A gimnázium fenntartására a ref. egyház ad évenkint 2155 frtot. mint földbérletet, tandíjakból bejön 900 frt., községi iskolai alapból 249 frt, N.-Szalonba város által fedezést hiány 2966 frt. Vájjon nem jobb volna-e, ha visszaállítanák felekezeti gimnáziumnak s mint ilyennek, az állam is adna segélyt, ha már a többieket segélyezi. Különfélék. — Körlevél a tiszántúli ev. ref. egyházkerület egyházközségeinek presbyteriumaihoz. Egyházkerületünk t. év május havában tartott gyűlése 206. számú határozatában felhívta az esperesi, lelkészi és gondnoki kart, hogy a debreczeni főiskolában fennálló tápintézet gyá- molitására, melyben szigorú anyagi helyzetben levő hitrokonainknak 300-nál több figyermeke nyer évi élelmezést, kegyes adományok gyűjtésével tüntessék ki szives buzgóságukat s kötelességemmé telte nekem, hogy e tárgyban én is intézzek a kebelbeli presbyteriumokhoz körlevelet. E határozat s a jelölt czél üdvös volta felől táplált meggyőződésem folytán bocsátom most ki a tisztelt presbyteriumokhoz ezen adakozásra felhívó körleve- lememet, melylyel eddig az aratás áldása betakarításának idejére vártam, mennyiben reméltem és most is édesen bízom, hogy az év termésével megáldott kezek képesebbek lesznek az adakozásra. S midőn e felhívást hozzájuk intézem, a szűkölködő!: telsegélésének általánosan kötelező, jóltevőt és jótéteményezettet egyaránt boldogító parancsán kívül, három fontos okra kell még rámutatnom, a mely mindenik erősen unszol mindnyájunkat, hogy e tápintézet gyámolitásában s adományainknak ezzel közlésében meg ne restüljünk. Első, e tápintézet segélyéért s e segélynek könnyebb feltételek mellett s lehetőleg ingyen élvezéséért folyamodó növendékeknek évről-évre növekedő száma, melyet egyházunk tagjainak Istentől hálával fogadandó szaporodása mellett, a megélhetés naponkénti nehezbedése oly szembeötlőleg feltüntet. Második, mire a fentjelzett egyházkerületi határozat is hivatkozik, „az élelmiszerek fenyegető drágulása“, melynek megváltoztatására semmi eszközzel, sőt kilátással sem bírunk. Harmadik, a mit pirulva bár, de ha segíteni akarunk, múlhatatlanul be kell magunk előtt vallanunk: a „kegyes adakozások csökkenése“; ez a visszafordult arány a szükség és jótétemény különbözete közt, mely nem többeknek és kevesebbért lehető táplálására, hanem a tápláltak csökkentésére és a felvételi dijak emelésére vezet. Érdemes és buzgó elöljárók! A protestantizmusnak, az evang. reformált egyháznak soha nem mellőzhető jelszava a tökéletesbülés, „a tökéletesség felé igyekezés“ s alapja „az élő munkás hit“. Ha mi előbbre nem megyünk, de megállapodunk: az előhaladó egyetemes társadalmi élet, már ez állapotunkban is felülmúl, elnyom bennünket, ha pedig hitünkből a jó cselekedetek gyümölcseit többé felmutatni nem tudjuk, nem csak elnyomatik, de kihal, kivész a hatalmas eszközökkel versenyező felekezetek közt ez a kisebb, gyöngébb egyházfelekezet, melyet mi édes nemzetünk, hazánk fen- maradása zálogának s örök üdvösségünk legegyenesebb, legtisztább utjának,, eszközének tekintünk. Érdemes és buzgó elöljárók! Én jól tudom, hogy önök és gyülekezeteik mind hazaszerető hü fiai nemzetünknek, kik e földön ennek örök tartósságot óhajtanak s hü tagjai mindnyájan az ev. ref, egyháznak, melynek kebelében üdvöt, örök életet keresnek; s én „jól tudom“ az apostollal, „készségüket is tudom, hogy buzgó indulatjok már sokakat felvidított“ 2. Kor. 9. 2. Azért kérem most is mindnyájokat, hogy e tápintézetre, melynek szerény asztala mellől oly sok buzgó pásztora, bölcs vezérférfia, erős oszlopembere nőtt s emelkedett már ki egyházunknak és iskolánknak, — gyűjtsenek késedelem nélkül szérű segélyt, gyűjtsenek segélyt ez év terméseiből, az ipar műhelyeiből, termeiből és gyűjtéseiket szolgáltassák minél előbb egyházm. elnöksögeik utasítása szerint illető helyére : mert „a ki jókor segít, kétszer segít“ ; s mondják meg hitrokonainknak, mondják meg minden tehetősb lakostársuknak, hogy „a ki bőven vet, bőven is arat“, „kiki a mint elgondolta szivében, úgy cselekedjék, nem szomorúságból vagy kényszerítésből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten“ 2. Kor. 9, 6, 6. „Azoknak is, a kik gazdagok e világon, mondják meg, hogy — ez intézettel — jót tegyenek, hogy gazdagok legyenek jó cselekedetekben, hajlandók az adakozásra, hogy mintegy kincset szerezzenek magoknak, jövendőre való jó fundamentomot, hogy elvegyék az örök életet“ 1. Tim. 6. 17, 18, 19. Ne, óh ne feledjék a Jézus szavát: „Valaki egy gyermek gondját felveszi az én nevemben, nekem veszi fel gondomat“ Mát. 18, 5. Az Isten kegyelme legyen mindnyájokkal! Debreczenben, 1S92. augusztus 3 ik napján. Kiss Áron, püspök. — Lelkészképességi vizsgák. A tiszántúli ev. ref. egyházkerületben, az 1887-ik évben megállapított szabályzat szerint, folyó évi szept. 15—17. napjain, lelkészképességi vizsgák tartatnak Debreczenben. A vizsgára jelentkezők tartoznak dolgozataikat már szept. 10-én a püspöki hivatalhoz beadni vagy beküldeni; az első vizsgát tevők otthon készített theologiai értekezéseiket, a második vizsgát tevők pedig egyházi beszédet Cselek. 20, 24. verse alapján, kátémagyarázatot a IX. űrnapja 26. kérdéséről. A vizsgára személyesen jelentkezési idő szeptember 14. délután 4 óra. A vizsgát tevők emlékeztetnek a szabályzat 16. és 23. §-aira, hogy azok értelmében járjanak el. Debreczen, 1892. augusztus 19. A vizsgáló bizottság. — Elkeresztelési Ítéletek. Miklós Albert m.-láposi r. kath. lelkészt a belügyminiszter 10 frt pénzbüntetésben marasztalta el a keresztelési bizonylat át nem küldése miatt. — Novák Károly felsőnyárádi plébános szintén harmadfokú 10 frt birságra ítéltetett. Itt emlttjük fel, hogy a róm. kath. esperesekhez körlevél ment, melyben értesittetnek a plebánusok, hogy ezután az elkeresztelési bírságot egy ismeretlen jóltevő fogja kifizetni helyettök.
