Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-09-03 / 34. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 4 berek között. Az a prot. egyház^ mely az egyen­lőség, testvériség, lelki szabadság nagy eszméit képviseli a földön. A kath. egyház a maga militans papjaival, jezsuitáival, uralkodási törekvésével soha nem fogja a béke kikötőjébe vezérelni az emberiséget. Ez a misszió a prot. egyház szent letéteménye, mandá­tuma, melyet elébb-utóbb meg fog valósítani, mint isteni ezélt s emberi rendeltetést. Ez a mi hitünk! — ö. Egyházkerületi közgyűlés. — Debreczen, aug. 26. — Tiszántúli ev. ref. egyházkerületünk aug. 23-án kezdte meg közgyűlését s ma fejezte be élénk rész­vétel mellett, Kiss Áron püspök és Vállyi János f'ő- gondnok elnöklete alatt. Kiss Áron püspök buzgó imával nyitotta meg a közgyűlést. Szarka Boldizsár szatmári esperes le­tette az esküt, Isaák Dezső szatmári egyházm. gond­nok újabb 10 évre hivatalába beerősittetett. Tizen­két vizsgázott káplán'' előtt kihirdették a vizsgák eredményét s püspök tir szép beszédet intézett hoz- zájok. A debreczeni főgimnáziumban meghirdetett latin és német tanszékre négy pályázó jelentkezett. A ta­nárkar meddőnek jelenti a pályázatot s közgyűlés elhalasztotta a tanárválasztást és uj pályázatot irat ki, úgy, hogy a két tanszék a tavaszi közgyűlésen lesz betöltendő, addig helyettes tanárokat alkalmaz­nak. Ugyancsak igy intézkedtek a tanitóképezdei rajztanári tanszékkel is, egy évre helyettes rajztanár Bencze Zsigmond lesz. Tisza Kálmán főgondnoki jubileumára tíz tagú küldöttséget választott a közgyűlés — köztük dr. Farkas Antal és Szarka Boldizsár urakat Szatmárból. A György Endre indítványa, hogy az esperesek hi­vassanak fel, miszerint minden egyházi sérelmet je­lentsenek be az egyházkerületi elnökségnek, hogy az elintézés egyöntetű legyen — elfogadtatott. A közalapból segélyt kért 116 egyház 55,182 irtot, 92 lelkész 18,770 irtot. Az egyházmegyék ajánlanak 112 egyházat 30,470 forintra, 90 lelkészt 11.930 írtra. Az egyházkerület az esperesi kar ja­vaslata elfogadásával segélyezésre ajánl 85 egyházat 8215 írtra, 90 lelkészt 2070 írtra. Rendkívüli államsegélyért folyamodott 12 egy­ház, 33 lelkész és 44 tanító. Segélyeztetnek 58-an, kiosztásra vár 1800 frt, melyből egy-egy folyamodó 27 irtot nyer. A hatodik egyházkerület alakítása ellen nyilat­kozott 7 egyházmegye, mellette 3 s még nem nyilat­kozott a beregi, érmelléki és szatmári egyházmegye, — ezeket is bevárja a kerület s akkor fog ez ügyben dönteni. Révész Bálint arczképének lefestésóvel az el­nökség Barabás Béla festőt bízta meg. ki azt 400 írtért el is vállalta. A főgimnáziumban helyettes tanárnak Nagy Gyula választatott meg, ki mint szenior e minőség­ben már működött. A békési gimnázium államsegély iránti kérvénye pártolólag terjesztetik konvent elé. H.- M.-Vásárhely népiskolai felügyelői állást szervezett 800 frt fizetéssel s 200 frt úti átalánynyal. Megerősitte- tett. A theologiai és jogi dekanátusok felállítása jövő tanévre halasztatott. Az Andaházy-Szilágyi intézetbe felvétettek Fé­nyes Barna, Fényes Menyhért, Kovács Zoltán és Rácz István. Ezen intézet adminisztrácziója ügyé­ben Szilágyi Jenő és társai egy emlékiratot nyújtot­tak be, melyben gyökeres reformokat sürgetnek. Ki­adatott véleményezés végett az intézet felügyelő bizottságának. Az egyházkerületi bíróság a bárándi 1 e 17 készválasztást egyhangúlag megerősí­tette, a felhozott vádak eg}’ része élénk derültséget keltett. Például vádul volt felhozva, hogy Szabó József nevére egy budapesti hírlap czimszalagán „nagytiszteletü“ s egyszer plane „főtiszteletü“ czim- zés volt, tehát jogtalan czimbitorlás bűnébe esett az illető — s a czimszalagok corpus delicti gyanánt az iratokhoz voltak csatolva. Hát ha még azt tudták volna, hogy Szabó József egyszer püspöknek álmodta magát! Kiváncsiak vagyunk rá, hogy az illető fel- lebezők minő consequentiát vonnak le ez esetből. A gyűlés élénkségét a 28 fokos hőség harmad­napra már1 lelohasztotta s a berekesztésen már keve­sen vettek részt. Korunk materialismusa s vallaserkölcsi életünk hanyatlása. Korunk iránya — fájdalom — mindinkább letér az útról, melyet idvezitőnk, a Jézus az emberiség elé tűzött ki a végett, hogy azon haladva s földi bol­dogságát, lelki üdvösségét keresve, szerezzen magá­nak kincseket ama világban megújuló életére, mely rá a síron túl vár. Az önzés azonban, mindig nagyobb tért foglal el az életben s a létért való küzdelem izgalmai mind tobb-több salakot dobnak a lélek szárnyaira, hogy az emberi lélek emelkedni többé nem kíván, mász a föld alacsony porában. Kicsiny csapat az ma már, mely zászlaján e jel­szóval küzd: „A lélek az, mely megelevenit, a test pedig nem használ semmit.“ A nagy tömeg ama zászló után rohan, melyre a föld dicsőí­tése s a test vágyainak kielégítése van írva e jel­szóban: „Ez élet úgy sem sok, használják az 0k0 s0k.a S mert e földi kincs megad a testnek mindent, mi jólétét s boldogságát előmozdítja : a pénzszerzés, a vagyongyűjtés lett czél az ember előtt. Ä pénznek szerelme nem okoz többé gyötrelmet a léleknek, de szerez neki ■ édes megelégedést. Az aranyborjú — mi előtt a zsidó nép hajdan állítattál borult le, nagyon megnőtt ma már, igazán ökörré lett s a megváltott keresztyénség is szent áhítattal csúszik előtte térdein; mit bántja, ha szarvaival az neki rontva, egész utczákat tipor sorai között, csak abból a porból adhasson minél többet, mit lábaival szemükbe szór. Manapság — fájdalom — pénz az Isten! s ha ördögök kezéből gurul is elé, az Isten adományának tekinti a kapzsiság szemforgató kétszínűsége. A fenn- állhatást biztosítani akaró állam is a pénzszerzés újabb és újabb módozatait veszi igénybe s gyakran nyúl le hosszú és erős kezével oda is, lionnét sár és piszok közül markolja fel járulékait, példát mutatva sokaknak arra, hogy az erősnek, hatalmasnak sok szabad, a mi a gyengéknek, a kicsinyeknek nincs megengedve. Igaz, hogy a törvényhozás összegyűlt tagjaiból álló többség alkotmányos fejbólintással hatalmazza fel erre, de a közerkölcsiség szava tiltakozik mani- pulátióinak némelyike ellen. Számtalan példát tudnék felmutatni állításom igazolásául s csak az együgyű szegénységnek össze- zsugorgatott filléreit elnyelő lutrinak éhes torkát mu­tatom be egyes például, meg azon intézkedését az államnak, mely a jövedéki kihágások elkövetőinek s szemmeltartásával egyeseket jutalmazásával kecseg­tet, másokat büntetés terhe alatt kényszerit feladókká tenni. Ezek mind a materialismus erkölcsrontó in­tézkedései.

Next

/
Oldalképek
Tartalom