Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-09-03 / 34. szám
II. évfolyam. Szatmár, 4892. szeptember 3. 34. szám. REFORMÁTUSOK LAPJA. EGYHAZTARSADALMT HETILAP. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. xra E SZERKESZTŐSÉG: hová a lap szellemi részét illető minden küldemény és az előfizetési pénz is küldendő: Györgytelek, Szatmármegye, valamint az esetleges reklamácziók is intézendök. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egy évre . ................................4 frt. Fél évre 2 frt. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok vissza nem adatnak. — Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk.— Hirdetések jutányos áron közöltetnek. — Egyes szám ára 10 kr. BIX Tü dl A tanév elején. Csaknem minden hírlapunk bőségesen osztogatja a tanácsot, a szüléknek a tanév elején, hogy t. i. tehetségtelen vagy hanyag gyermekeket ne adjanak iskolába, ne forcirozzák velők a tudományos pályát, ne költekezzenek oktalanul rajok, hanem adják őket iparos s egyéb reális pályára. A jó tanácsot el is olvassák a szülék, de egyik sem érti a saját gyermekére. Hiszen az ő nagyreményű fiacskája csupa szellem, zseni s hogy megbukott a múlt tanévben, annak nem a gyerek az oka, hanem a tanár, aki valami csekélységért megharagudott rá s úgy állott bosszút rajta. Csak azért is megpróbálja, elviszi más iskolába, hol nincsenek bosszúálló tanárok. A középiskolai tanulók tehát nem fogynak, sőt évenkint. szaporodnak, legfeljebb azok maradnak el, a kik ismételve is megbuktak. A tanács marad falra hányt borsónak, a gyerekek kínlódnak, a szülék költekeznek s a tanárok bosszankodnak. Mi nem osztogatunk senkinek tanácsot, minden szüle tegye legjobb belátása szerint, a mit jónak, helyesnek ítél, hiszen nem egyszer történt már, hogy közepes tehetségű gyermek megelőzte a zseniket s mig ezek elzüllöttek, addig amazok hasznos tényezői lettek a társadalomnak, — gyakran megesett már, hogy az előbb gyenge tehetség megizmosodott s felküzdötte magát, a hanyagból szorgalmas lett s viszont az intézet büszkeségei eltörpültek. Igaz, hogy ezen esetek kivételek, de nein ritkák s előre nem lehet a gyermek jövőjét látni. Mi a tanév elején más dolgokról kívánunk szólni ez alkalommal. Mi volt Magyarországon 40—50 évvel ezelőtt a gimnázium? s hát még e század elején? Szánalmas mosolylyal gondol vissza a mai modern tanügy- barát a régi gimnáziumokra; ósdi vaskalapos rendszerével, hiányos felszerelésével, boltozatos öreg termeivel, faragott padjaival, preczeseivel, signumai- val stb. Büszkén mutat a mai gimnáziumok palotáira, melyekben tágas, szellős termek, mozgó kényelmes asztal-padok, gazdag felszerelések, diplomás tanárok tesznek bizonyságot ama nagy fejlődésről, melyet az utóbbi negyedszázad alatt elért nálunk a középiskolai oktatás. Tagadhatatlan s jóleső látvány az a haladás, mely szemünk elé tárul a gimnáziumok fejlődésében. De kérdjük : arányban áll-e ez a külső fejlődés a valódi tudományos eredménnyel és sikerrel ? Kérdjük egész aggódó őszinteséggel: a mai modern gimnáziumok képeznek-é különb embereket, mint képeztek a régiek ? Visszatekintünk e század első felére s látjuk Magyarország szellemóriásait egymásután kipattanni a régi gimnáziumok keretéből. Széchenyi, Kossuth, Deák s annyi más drifts a közélet mezején, Petőfi, I Tompa, • Arany, Jókai az irodalmi téren. Politika, I művészet, irodalom, egyház csakúgy rajzik a nagy alakoktól e század első felében. S a másik félszá- ; zad mintha kopár tarlóvá vált volna, mintha a szá- I zad inéhe egyszerre akarta volna megszülni a na- I gyokat s aztán a kicsinyeket. Távol vagyunk a gondolattól, hogy ez ellentét ! okozatát az iskolákban keressük. Nem, mert az iskolák csak formálják, csak alakítják, de nem teremtik a nagy szellemeket. Annyit azonban megkoez- káztatunk állítani, hogy nincs okunk szánalmas mosolylyal nézni vissza, a régi iskolákra s nincs valami nagy okunk büszkélkedni mai modern iskoláinkkal. Apáink’mondják, hogy a gimnáziumban teljestől elsajátították a latin nyelvet, nem volt ifjú, ki a nyolez osztály elvégezése után egy holt — de mégis világ nyelvet ne birt volna. Ma a nyolezad gimnazistát könnyen elakaszthatjuk Ciceróban vagy Horatiusbán, sőt tán a conjugatióban is. Megtanulja a kiszabott pensumokat, de a nyelvet nem bírja. Sőt láttam nyolezad gimnazistát, kinek magyar fogalmazása ós helyesírása botrányos volt. Ennek oka nem a tanár, hanem a tanrendszer. Magyar nyelvtan íróink annyira összezagyválták s hajszálhasogatták szép magyar nyelvünket, hogy maholnap ők maguk sem tudnak magyarul. — 1850. előtt nem volt a gimnázium tárgya a magyar nyelvtan s tud-e ma irni úgy valaki, mint Kossuth, Jókai? kik nem tanultak magyar nyelvtant. A gimnáziumok klasszikus iránya hátrafelé mozog az újabb időben, a reális irány fejlődik, az utilitarizmus, a kenyérpálya elvei szerint. S ez elvek észrevétlenül törpitik a gimnáziumokat, sekélve- sitik az újabb nemzedéket. Maga a kor, melyben élünk, anyagelviség felé hajlik, a nemzet vagyonosodását tartja főczélnak, ipar, kereskedelem, üzlet lebeg
