Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-08-27 / 33. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 4 vagyunk, hanem a Krisztuséi; az, hogy a pápa Péter utódja, hogy Péter első volt az apostolok közt, hogy ő Rómában volt és ott pápáskodott és ott halt meg, az csak egy nagy humbug és csak eszmezavar, mely Vaszari prímással azt mondatja, hogy „a maga egyházát nem félti, annak örök fennállására isteni ígéret adatott.“ Igen, isteni Ígéret adatott az egy közönséges keresztyén anyaszentegyháznak örök fennállására ; de az a r. kath. egyház is felekezeti és nem az egy közönséges keresztyén Anyaszentegyház, hanem annak csak egy része. Ahoz a római katholikus keresztséghez is még sok szó fér. Lehet kérdeni nevezetesen : midőn a szentháromság nevébe keresztelnek : nem egyszersmind az úgynevezett szentek (Arbuez Péter. Guine fortis) nevébe is keresztelnek? hiszen hitelvök a szentek tisztelete; a Mária imádás meg nálok épen religiójoknak lényege ............Különben ve rba valent usu, a szónak az a jelentése, a mit általa értenek ; az a katholikus és nem katholikus nevezés nem olyan erős válaszfal, melylyel árnyékolva kivethetnék sarkából a világot, a mire pedig eleitől fogva voltaképen törekesznek. A Hildebrandok, Bor- giák kora lejárt. A Mester azt mondta : „az én országom nem e világból való“ és Róma mégis annak világból valóvá tételén dolgozott eleitől fogva és dolgozik ma, amaz elv alapján: finis sanctificat media; pedig az alap az evangyéliom, nem az emberi találmányok, hagyományok, decretalék, syllabusok . . . hova lett Isídorus Mercator? .... Mi evangyéliom szerint reformált kér. katholikusok vagyunk; és ez a helyes, nem pedig a rómaszerinti, melyre sok tekintetben ráillik, a mit az Ur mondott: kerestek engem, nem hogy láttátok a jeleket, hanem, mert . . . megtelt hasatok. A Schlauch-féle beszédekre meg már előre igen jól vonatkozik az, ami Pál apostol Rómába irt levele 16. 1. rész 17., 18-ik versében olvasható, melyet azért nem irok ide ki, hogy hát ha Nagyváradon is kikeresik a Bibliából és tanulnak belőle; a mi nagyon, de nagyon felférne, midőn már dr. Nendtvich is végleg felhagyott a tanítással. Katholikus keresztyének vagyunk hát, ámde nem keresztények. Itt a másik válaszfal; ezt se régen építették, épen úgy, mint amazt. A vallások azok szerzőjéről szokták venni nevüket; igy a Buddhista. Brámaita, Zoroaszter Konfucse, Mahumedán; igy vanj igy kell lenni a Ki isztusi vallásra nézve is. Megolvashatjuk a Csel. 11. rész 26. versében, hogy Antiókhiában neveztettek a tanítványok legelőször Khrisztianoszok- nak, latinul christianus, igy tovább: kriszt, chretien.1 A mi zászlónk lengve magasan Szennyet nem tűr soha magán; Legyen dicsőítve ma dalban Egy szép jövendő hajnalán. Legyen megvédve és megáldva Árasszon fényt ránk s e hazára, Legyen örökre szennytelen „Hajolva bár, de törve nem.“ A mi zászlónk lengjen magasan Az ég derült s a lég szabad; A harczi sip a kürt ha harsan Gyújtson tettre a pillanat. Ki köztünk meghátrál az gyáva . . . Szálljon áldás e szép hazára . . . Lelkesülve költők dalán: „El nemzet nemzet e hazán !“ (Jármi) Kosa Ede. Es a magyar nyelv nem tisztelné ily módon a szent vallás szerzőjét, nem attól, hanem a kereszttől vette volna a nevet!! — elhinnők talán, ha nem tudnók az ellenkezőt. Hogy a Komjáthi Benedek fordítása előtt olvasható k^ rutinén nevet, — 1532-ben leven nyomtatva, — kifogásolják, az lehet, de a Pesti Gábor fejérvári kanonok 1536-ki fordításával ezt már nem tehetik, még kevésbé a Káldi György jézsuita 1626-ban nyomtatott magyar nyelvű fordításával az egész bibliának, melynek czimlapján a keresztyén szó tisztán olvasható, de feltalálhatják azt nagy Pázmán- joknak első nyomtatású könyveiben is. És mégis nem keresztyén a Krisztusról, hanem keresztény a keresztről, azt mondják. Legyen tetszésük szerint, a név nem idvezit; azt se mondjuk, hogy az sértés a Krisztus ellen, pedig mondhatnék ... mi tudjuk, hogy a keresztnek korhadt fája, mikor kidől, minket — mint az egyszeri czigányt — agyon nem üt. Nagyon gyenge válaszfal az; hanem, ha már következetesek akarnak lenni, az kell, hogy sztauritanusz-, crucianus-, kreuzianereknek és igy tovább, nevezzék magokat. Vagy talán kihagyták már kultuszokból a kereszt- imádást, az adoratio crucis-t, mely igy hangzik: ecce signum Crucis . . . Venite adoremus . . . Crux, splen- didior omnibus astris, quae sola fuisti digna portare talenta mundi, salva hanc catervam, in nomine tuo congregatam. Ha kihagyták, úgy is jó, ha ki nem hagyták, úgy is jó ; nekünk igy is, úgy is közönyös; legyenek keresztényiek, a kereszt hívei; mi a Krisztus hívei: keresztyének vagyunk és maradunk. Még egy, mert régi és egyetemes alapon álló válaszfal, a r. katholikus papok kétéletü volta, . . . ők amphibiumok; polgárai hazájoknak és vak engedelmességre kötelezett alattvalói a római pápának; és ez a kétéletüség végtelen sok bajnak, veszedelemnek forrása, nem csak nálunk, hanem világszerte. Mert senki sem szolgálhat két urnák, mert vagy e£yiket gyűlöli, a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megutálja. Bizony nehéz szolgálatnak igájával vágynak azok a szegény romanista papok elkötelezve ; és sokszor, ha nem mindig, csak szépen hangzó frázis az, mely a hazafias magyar papságot emlegeti. Igen, hazafias, mig a megpróbáltatás ideje el nem jön; akkor látszik meg és meg is látszik, kiben mi lakik: hazafias polgár-e? vagy cívis roma- nus? Hazafias papság az, mely az ország törvényének ellenszegül!? . . Hát még a melyikükkel a Vati- cánban már elmondatták (váljon Vaszarival elmon- datták-e ?) a püspöki eskü eme antikrisztusi passusát: „haereticos pro posse persequaretimpugnabo!! az mit tegyen? hirdeti, hogy pax, midőn kezébe van adva kötelezőleg a keresztyén felebaráti szeretet templomának felgyujtására a . . . fax; ez lenne aztán a modus vivendi, az, hogy a nagy hal nyelje el a kisebbet; hirdeti, hogy teljesiti polgári kötelességét és teljesiti egyházi kötelességét; holott a kettőnek lelkiösméretes teljesítése egymást kizárja. Rendesen magával viszi mindeniket, az a több mint 200,000 főből álló fekete sereg, az ecclesia militans, a melybe be van sorozva és a melynek guerilla csapatját az a sok ezerre menő kedves amazon-had képezi; a fő hadúr a római pápa; a zászló-esküt nem lehet megszegni, különben an athema. Erős, erős az a válaszfal, de nem romolha- tatlan; a kor szelleme már is nagy réseket tört rajta; reparálják, renoválnák ugyan nagy buzgalommal tőként a jézsuiták, de mert nem kősziklára, hanem csak fövenyre, a papizmus fövenyére van az építve; s mert más — biztos és örök — fundamentomot senki nem vethet, azonkívül, mely már egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus — — mely névre, közbevető- leg legyen mondva, legkeserübb gúny ama szerzet neve — — : az ur jóslata hogy bételjesedik rajta, az idők jelei bizonyítják; a jelek, melyek főbb vonásaikban, a mint azok az evangyéliomban — Máté 24 — rajzolvák, nyilván felösmerhetők. A khinai kőfal is nagy erősség volt, még sem felelt meg czéljának és már romlásnak indult. A lelkekeni uralkodásnak, a
