Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-08-27 / 33. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 3 azt feleli, hogy a kormány jelöljön ki egy bizonyos terrénumot, mely a pápa suverenitása alatt legyen s ott meg fog a pápa jelenni. — Fracziaország. A franczia parlament budget- bizottságának előadója a bizottság nevében szerkesztett jelentésében azt javasolja, hogy a mai 37,millióra menő kultusz-budgetet fokozatosan 4% millióra szállította le a törvényhozás. E szerint jövőre 10 érsek, 50 püspök és 2860 plébános kapna állami javadalmazást, mig 7 érsektől, 17 püspöktől, 800 plébánostól, .7000 vikáriustól és 31000 segédlelkésztől a javadalmazást megvonnák. — Angolország. Londonban a baptisták gyűlést tartottak s azon kérdés felett, hogy félböcsáthatók-e az jinitárius papok a baptista szószékbe, ezen határozatot hozták : bár a baptisák a testvéri szeretetet minden emberrel szemben fenntartják, de azokkal, kik a Krisztus istenségét tagadják, kezet fogni nem akarnak. Vonja le a tanúságot magának ez esetből a magyar prot. egyház. Válaszfalak. Az az elvilágiasodott egyház régóta szorgalmatosán dolgozik, hogy az egy keresztyén egyházban a felekezetek közé minél erősebb válaszfalakat emeljen, hogy azok által védve, annál biztosabban uralkodhasson az Urnák örökségén. Az az egyház a klérus, a római klérus, mely hitelvévé tette, hogy á hívők csak nyáj, azon kívül és a felett ők az egyház. Ilyen válaszfalul emelték á katholikus és nem katholikus név alatti megkülönböztetést, amannak valami szent nimbuszt követelvén, emennek a közdivatból kiment s csak fogaik közt használt eretnek névvel egy jelentőséget tulajdonítván;; és közkeletűvé is tették mind a kettőt. Sikerült. És •pedig azon „Jus Romanum“ ellenére, melyet nekiek, romanistáknak kellene legjobban tudniok. Az Edictum imperatórium, de eo, quinam habendi sint-vel, catholici-vel haeretici, megtalálható a Cod. Justinianeus Lib. I. Tit. 1-ban; betű szerint kiírom; megértik, azt hiszem, hiszen a római szent birodalom nyelvén hangzik, eképen: „Impp. Gratianus, Valentinian et Theodo s. AÁA. ad Popülum urbis Constantinópolitanae. — Cuüctös Pöpulos, gvös Clementiae nostrae regit Imperium, in tali volumus Religione versari, quam Divum Petrum Apostolum tradidisse Romanis, Religio usque adhue abipso in- sinuata declarat, quam que Pontificem Damasum sequi claret, et Petrum Alexandriae Episcopum, Virum Apostolicae Sanctitatis; Hoc est, üt secundum Apos- tolicam Disciplinam, Evaugelicam que Doctrinam, Patris ét Filii et Spiritus Sancti unam Deitatem sub pari Majestate, et sub pia Trinitate credamus. Hane Legem sequentes Christianorum Catholicorum Nomen jubemus aplecti ; Vbliquos vero dementes vesanosque judicantes; Haöretici dogmatis infamiam sustinere; Divina primum vindicta, post etiam animi nostri, quem ex Coelesti Arbitrio sumpserimus, ultione' plectendos. Dat. III. Kalend. Martias Thessalonicae, Gratiano V. Valent et, Theod. Aüg Cöss. 380.“ , Ez világosés' a keresztyén egyház ezt sinór- mértékül tartotta századokon keresztül. Csak természetes következés a római klérusnak az ellen folytatott mesterkedése és az evangyéliom híveinek ahoz való ragaszkodása. Innen lett, hogy midőn az 1681-ki soproni országgyűlésre Bécsböl küldött leiratok közül egynek ezen czimirata volt: „Statui a catholico,“ az evangélikus rendek a gyűlést egyszerűen ott hagyták ; és csak farkasszerüen természetes, hogy az Ampringen Gáspárok, Caraffák, Szelepcsényiek, Kolonicsoknak még ma is hazajáró kisértő lelke a tagadást keresztül vitte, szent nyelven szólva a negatiót megállapította; de a valóságot bizony el nem törölhette, el nem törölheti. Katholikusok mindazok, a kik „az Atyának és a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében“ kereszteltelek meg; még pedig keresztyén katholikusok, a Szentháromság Egy Istenbeni hivésre elpecsételtek. A katholicitás, minden negatio mellett is teljességgel nincs Rómához köttetve; az évangyélio- mon Máté 28 : 19. — alapul az egyedül és kizárólag. Igaza van hát Schlauch püspöknek, midőn a főrendi házban jul. 4-én azt mondja: „a keresztség csak egy és az katholikus“, az; de bizony nem romáig hanem keresztyén; Kx-% <!Ar,; —r,z ycc — az egész földön az által vagyunk mindnyájan Krisztus hívei vé elpecsételve aként, hogy minden megkeresztelt, az „egy közönséges keresztyén Anyaszentegyház“ tagjává lévén — az átalánosan elfogadott apostoli hitformája szerint — annak jogkörébe tartozik; de az már épen nem áll, hogy az érvényesíteni szándékolt hamis állítások szerint a római katholikus felekezeté lenne, kivált hogy a kér. egyház feje bizony nem a római pápa, hanem a Krisztus; mi sem Páléi, sem Kéfászéi nem „Világszabadság“ — Ideálunk Mely Mózesünk leikébe él . .... — Egy életünk, egy a halálunk — Ne dúljon itt pártszenvedély! Testvér testvérrel kezet fogVa E honnak minden fája, bokra . . . Virágrejtő bimbókba szedve Virágozzék itten örökre. Zászlónk lobogjon fenn a légbe’ Becstelen, ki elhagyja őt; Foszlánya és rongyokra tépve Lelkesítse a csüggedőt. Hevítsen ez mint szent Talizmán Minket; — ügyünk Istenre bízván; Honszeretetre lelkesítsen Ki ellenünk ? — ha velünk Isten ? Időben, térben, messze nézve Múlt fellobanó lánginál, Int felénk Árpád büszke népe S kiáltjuk: éljen a király! Éljen mig él e szép hazának, S felette áll a pártviszálynak, Velünk érez örömben, gyászban a hazában. Mint „első ember“ Zászlónkra Írjuk lelkesedve Éljen a király és a haza; A magyar régen elfeledte, Mit oly sokáig fájlala. A mi miatt a szive vérzett . . . Isten nem teremtett jobb népet A magyarnál egész világon Neve fénylik füvön virágon. A mi zászlónk Isten nevében Szolgál elvet királyt s hazát ; A párttusák erős hevében Hangoztatja intő szavát : Hü maradni elvhez halálig Bár vezessen a Golgotáig Rongy nép ád el pénzért elvet A piaczon: — csimpolya mellett.
