Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-08-13 / 31. szám
2 REFOÁRMTUSOK LAPJA Azt mondják, hogy a „mindenható állam-“nak nincs joga beavatkozni a szülék jogaiba. Hát elnézheti egy állam, melynek vegyes vallásu népessége van, hogy lakosai folytonos vallásháborúba éljenek egymás között? Nem kötelessége-é az államnak arra ügyelni, hogy a lakosság békéje meg ne zahelvét református egyház nagy erejéről s arról, hogy Svájczban a jövő a reformáczióé. Genfben egy olyan intézetet akarnak létesíteni, mely muzeum, levéltár és könyvtárral láttatván el, a protestáns tudományos világnak egyik központja legyen. Az intézet megnyitását Kálvin születésének négyszávartassék? . . . Nem avatkozik az állam a felekezetek dogmáiba, de a közbékességet fenntartani kötelességének ismeri. 8 ha egyszer törvény által kell szabályozni a vegyes házasságból származott gyermekek vallását — nem lehet igazságosabb, méltányosabb rendelkezése annál, hogy a gyermekek nemük szerint kövessék a szülék vallását. Ez felel meg legjobban a családi kékességnek, a viszonosságnak, az egyenlőségnek. Száz esztendő tanúsága bizonyítja, hogy a vallás dolgában hozott országos törvények lépésről lépésre közelebb visznek bennünket a teljes vallás- j egyenlőség felé. Haladunk előre. Visszafele nem fej- i lődhetünk többé. A klérus merev magatartása és támadása nem a hogy ártott volna a fejlődésnek, sőt inkább ujabb-ujabb lökést adott annak. Most reviziót követel. Meg lesz a kivánsága. Az Lili. t. ez. helyett, mely sankezió nélkül úgy is csak írott betű, törvényt fog hozni a magyar parlament a vallásszabadságról, a vallásegyenlőségről s hogy az elkereszelési háborúnak véget vessen, be fogja hozni a polgári anyakönyveket, polgári házasságot. Talán a főrendiház nem fogja megszavazni az uj törvényeket? Hogy is mondá Kölcsey 1833- ban? „Kívánom megkérdéztetni a méltóságos főrendeket, fognak-e róla felelni, ha ez oly nagy várakozást gerjesztett ügy, miattuk eligazítás nélkül marad? és fognak-e felelni azon esetekről, miket a dolog zavarban maradása, az ország minden részeiben hozand magával? Kívánom megkérdeztetni, nem irtóznak-e magokra vállalni a közvélemény egész súlyát, a reményeiben megcsalatkozott nemzet szemrehányásait ?“ Mi tartjuk annyira hazafiasnak a felsőházat, hogy a nemzet képviselete által hozott törvények elé nem áll akadályul, hogy azok szentesítés alá ne jöhessenek. 8 ha mégis a klérus ellentétbe helyezné magát Magyarország alkotmányos képviseletével és e kényes helyzetbe magával sodorná a felsőházat is — biztos lehet róla, hogy e látszólagos győzelem pyrrhusi leend rá nézve. A nemzet tudni fogja kötelességét. —yFrancziaország. A közoktatásügyi miniszter az aixi érsek által kiadott kátét kitiltotta az iskolákból. Az erélyes rendelet hatása már mutatkozott a megyei tanácsosok választásánál, melyben a konservativ párt az egész vonalon nagy verességet szenvedett s a republikánsok nem remélt nagy többséget nyertek. Olaszország. Kómában van 3U kardinális, 35 püspök, 1369 pap, 2932 szerzetes, 2215 apácza, tehát 6581 szent ember, és van 190.000 római lakos, aki sem irni, sem olvasni nem tud. Pfuj ! de szép! Svájoz. A szt.-galleni reformátió ünnepély nagyszerűen sikerült, nemcsak külső nyilvánulásaiban, de belső tartalmában s kihatásaiban bizonyságot tett a zados évfordulójára, 1909-ik évre tervezik. Kérdésbe teszi a jámbor „M. A.,“ hogy a mostani apadás folytatása mellett, akkorára egyáltalán marad-e még Genfben ember, ki magát Kálvin követőjének fogja vallani? Egy kissé több joggal kérdezhetnők, hogy marad-e még akkorra Genfben katholikus ember? Németország. Több nagy német városban kath. gyűléseket rendeznek, melyek mindegyikében állást foglalnak a pápa világi hatalmának visszaállítása, a hitvallásos iskola s a szerzetesrendek visszatelepítése mellett. Mindezen gyűlésekre a pápa apostoli áldását adja előlegesen is. A protestáns Németországban tehát virul a kath. közélet és mégis azt mondják, hogy a protestánsok türelmetlenek. Bezzeg nem igy van Franczia és Olaszországban, a jó kath. államokban, ezek ellen folyvást izgat a kath. sajtó. A prímás kikiáltotta a kulturharezot a „Budapesti Hírlapiban 1892. julius 14-én. (K—r.) A közlemény rangja, formája biztosítja hitelességét. A nagy méltóságok szokása szerint ö nem ir a neve aláírásával újságnak. Nem ennek se, pedig ez a lap magasztalja öt, mióta prímás lett úgy, hogy annyit nem kapott tőle még az Apponyija se. Ámbár a szabadelvüség, meg a pártatlanság égbe kiáltó minden előfizetési felhívásában. Hanem a méltóságnak megfelelő módon maga elébe járultatja (Dr.) jegyű íróját, az kiirtöli ki világgá a prímás ur vezénylő szavait. Ha nem jön a muszka, majd csinál itt háborút a prímás ur, hogy pusztitóbb lesz annál. Erre adták őseink a nagy vagyont. Ezt jelenti hát a jelszava, hogy „paxa. Előre prímás ur, mi köszönjük ezt — ha csak a felekezetűnket nézzük. Hanem hazaszeretetből, em- berszeretetből nem köszöni ezt meg a prímás urnák senki. Hadd szóljon azonban a közlemény. „Quidnunc?“ a kérkedő, kevély czim. Ez alatt tudatják a világgal valami nevetlenül, de nagy képüsködve emlegetett püspök beszélgetését, hogy nekik semmi a kormány, semmi az ország, ha egyszer nekik vallási meggyőződésük ez, hogy a mi a tied, az is az enj’ém. Hát a sajtó, a nyilvánosság, az általános gondolkozás, mivelődés, meg meg a magyar józan ész világában egy egy pap vagy püspök e fajta beszédjére az ördög se ügyel. Feljegyzik, mint a májusi havazást a jövendőség tudomásául. Hanem azután a mi jön! ? Azután igy folytatja: „A modorban sokkal higgadtabban, de a dolog lényegében nem kevésbbé határozottan nyilatkozott előttem, midőn véle e tárgyat megbeszélni szerencsés lehettem, a herczeg prímás. Én egészen őszintén feltártam a kultuszminiszter ur előtt a helyzetet, melyben az én felelősségteljes állásom mindenesetre a legnehezebb. Terjedelmes egyházmegyémben a plébániák és hívők többsége és papságomnak nagy része is idegen ajkú, kiket a magyar állam eszméjének és nyelvének megnyerni hazafias küldetésem. De miként nyerhessem meg azt a
