Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-08-06 / 30. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA szikat váltanak együtt s egymást elfogulatlan, nemes és derék embereknek nevezik. Vajon oda üt-e min- denik, a hová néz. Mi pedig maradunk azon meggyőződésünk mellett, hogy nemes, felvilágosodott elméjii ember ultra- montán nem lehet, viszont az ultramontánok elfogult, feketelelkü, veszedelmes emberek. A „M. Á.u egész naivul kérdésbe teszi, hogy ha a kálvinisták Debreczenben kálvinista egyetemet óhajtanak, miért ne lehetne a mi katholikus egyetemünk is egyszer már valósággal is katholikus ?! Variálja ki tudja hányadikszor azt a thémát, hogy a budapesti egyetem kath. alapokból fentartott egyetem. Tehát vagy adják ki a kath. egyetemi alapot s s akkor ők állitani fognak kath. egyetemet, — vagy ha ezt tenni nem akarják, akkor adjanak jogot a püspöki karnak a tanárok kinevezésében. ' „Fiaim, csak énekeljetek.“. Az sem utolsó dolog, mikor a „M. Á.“ a protestánsokat okolja az oláh pártütések miatt. A protestánsok az okai, hogy az unió létre nem jöhetett a katholikus felekezetek között, a mint azt a „derék magyar jezsuiták valaha akarták. Ha minden oláh unitus volna, azok mind egy szálig derék magyar emberek volnának. „Igaz, hogy erre azt mondhatják a protestánsok, miért vannak tehát az oláh ultrák közt annyian a görög katholikusok, kik elneveznek bennünket a lacz- falusi lelkészszel „barbároknak“ s alapítanak egyleteket, még pénzintézeteket is, melyekben minden humanitárius, sőt üzleti tekintet alárendeltetik a nyelv kérdésének?? Hát kérem, ennek okát is a protestán- tizmusra kell hárítani.“ Oly badar beszédek ezek, hogy az ember kétségbe vonná az illető írónak józan elmebeli képességét, ha nem tudná, hogy ezek az urak a csillagot letagadnák az égről, ha azzal a protestantizmusnak árthatnának. Már nemcsak a törököt hozták a protestánsok a hazába, hanem a muszkát is, most meg az oláh pártütökkel czimborálnak. A minta-hazafiak pedig, kik Szent-István óta a magyar hazafiság erényét képviselik — a szent ultramontánok, a „derék magyar jezsuiták“, Pater Flodung et consortes . . . . . . Dicsértessék! . . . Miessl Zsigmond plébános arra hívja fel a főpapi kart, hogy intézzen felhívást egyik másik jóhirü borkereskedőhöz, melyik volna hajlandó a kath. papság borszükségletét, a miséhez és háztartáshoz, olcsóbban teljesíteni s ezt az összes papsággal azonnal tudassa, hogy ne legyenek kénytelenek méreg drágán bor helyett holmi zagyvalékot bevásárolni. No lám, kánikulában mikre rá érnek a főtisztelendő urak. S a „M. Ä.“ ezt a czikket lapja fő helyén közli, mint komoly czikket. A kongrua. E czim alatt ir a „M. Á.“-ban Szerdahelyi János málcai lelkész egy czikket. Mint figyelemreméltó részletet adjuk belőle a következőket: Az államtól sem jogosan, sem méltánoyosan nem várhatunk segélyt; jogosan nem, mert a midőn a kath. főpapság és káptalan jövedelmei milliókat tesznek ki, ott csakugyan az észjog tiltja, hogy az alpapság államilag segélyeztessék; — méltányosan nem, mert ha a katholikus egyházi vagyonból rokonok egy millión felül örökölhetnek, másrészt itt fényűzés, ott meddő gazdálkodás nyelik el a dúsgazdag jövedelmet, akkor a tulajdonjog előtérbe lép és a terhet viselő alpapság az osztó igazság alapján előnyben a kongrua jogával, nem támaszthat semmi igényt az államnál, a hol semmi keresni valója nincsen. A vallásalap leginkább a román és ruthén görög j katholiííusok javára annyira ki van merítve, hogy most a tulajdonos latinok szükségletére hiányzik a fedezet — sajnos, mert a mi kedvünkért nem fog az evangéliumi csoda az öt kenyér és két hallal ismétlődni, hogy az éhezők mindnyájan a jólakásig tápláltassanak. A szeretet és áldozatkészség tehát egyedül a mi reményünk, de ebben egy nagy akadály létezik, nálunk Magyarországon ama másutt sehol sem létező és az apostoli szent széktől soha sem approbált titulusz Dio- ceseos valóságos kínai kőfal az egyházmegyék közt, oly annyira, mintha nem is ugyanazon ország fiai, ugyanazon egyház gyermekei volnánk, pedig bár az egyház vagyon ily határokat nem ösmer és a szerzetnek az ily válaszfalat régen el kellett légyen távolítania, is postulat salno Eccelesiae és a szent ajapitók czélja bizonynyal nem határozta ezt igy. Vegyük csak azt tekintetbe, hogy a kassai megye 800 éven keresztül kiegészítő része volt az egri püspökségnek, az 1804-ben történt szétválasztáskor ősisé- günkben igen mostohán bántak el velünk ; az egyház érdeke és a charitas czimén nagyon is megilletne bennünket egy biztos évi hányad. Egy másik forrás kongrua javításra azon összegek, melyeket pár hét előtt az alapokat ellenőrző bizottság kifogásolt, a mennyiben a vallásalap hivatásával ellenkező czélra fordítottak; a többi közt a dúsgazdag Csanádi megye részére folyósított 17000 forint — ebből legkevesebb 100 mond egyszáz parochia eminente javíttatnék, mert hiszen ez az egyház vagyoni czélja, nem pedig összehalmozni a javakat. Clericus omne superfluum in pauperes vei in alia pia opere erogare tenetur. — Van-e jámborabb cselekmény, mint a szűkölködő oltártestvérek nyomorát enyhíteni ? Hiszen például a kassai püspökség alig múlja fölül jövedelmével akárhány előkelő káptalan egy kolumnári- sát — és a kassai káptalan összes kanonokjai nem bírnak annyi bevétellel, mint egy gazdag káptalan egyetlen kanonoka. De analog eset van sok e hazában — tehát szeretet és áldozat segítsetek a lelkészkedő paptársak nyomorán. Különösen megérdemlik a figyelmet a felvidék lelkészei, kik itten egyházi kötelmeik teljesítése mellett egyszersmind a kultúra bajnokai is, terjesztvén és őrizvén a hazafiság szellemét. Kell végre a kongrua javítás, mert szomorúan tapasztaljuk, hogy igen gyakran képzettség, szorgalom, érdem háttérbe szorulnak és dominál a protekczió, ká- nonilag kifejezve munus a lingus! Legyenek tehát a parochiák úgy dotálva, miszerint az érdem, képzettség, szorgalom embere ne függjön a rokon vagy ellenszenvtől, az egyház szolgája a pap, az egyháztól nyerje javadalmát, melyből tisztességesen éljen. Azért a mint kezdettem, úgy végzem : Congruum est congruenter meliorare congruam. Egészen helyes beszéd, Az államtól a kath. alpap- ság jogosan nem várhat segélyt, mert hiszen az állam egy millió katasztrális hold földet tart lekötve a kath. egyház javadalmazására. Hogy még ezenfelül az állam az alpapságot kongruával ellássa, azt kívánni józan észszel nem lehet. A főpapságnak kell gondoskodni az al- papságról, mint azt Roskoványi tette. De minél előbb, mert senki nem tudja, quid sit futurum ? Levelezés. . Uj sírbolt felavatás. Sírkő leleplezés. Folyó év és hó 24-ik napja délutánján kisded egykázközségünkben a megszokott csendes, egyhangú életet a szomszédos, sőt a Szamos innenső partján
