Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-12-17 / 49. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA — Csáky gróf vallás és közoktatásügyi miniszter igen szép terven dolgozik. Hajdumegye derék tanfelügyelője kezdeményezésére elhatározta t. i., hogy Debre- czenben országos tanitói árvaházat létesít. Terve kivitelében hathatósan támogatja Debreczen nemes városa, a mennyiben nemcsak az e czélra kért belső és külső telket Ígérte meg, hanem annak felette még egy millió tég-1 lát is adr.i fog az építkezéshez. Ki ne venné mindezt; örvendetes tudomásul ?.. A mi örömünkhöz azonban — j megvalljuk — némi keserűség is vegyül. Hány lelkész-1 árva kallódik el kínos magára-hagyatottságában! Hány lelkész özvegynek kell könyhullatások közt, siralmasan tengetni apró árvái életét! De jól esnék ezeknek is, ha! volna egy humánus intézetünk, a mely kebelére vonná őket, s áldó melegével ápolná, miglen megerősödnének az élet harczára. Lessz-e valaha ilyen intézetünk, fog-e akadni a lelkész-árváknak egy Eötvös K. Lajosa, egy Csáky grófja és egy Debreczen városa! ? — Kegyes adomány. Özvegy Lázár Jánosné született Marty Eszter úrnő, a szatmár-udvari reform, egyháznak egy díszes márvány Urasztalát adományozott.! Nyilván elismerésre méltó tett. De nem kevésbbé az, majtisi lakos Tukacs Mária közrendü nőnek az a tette, hogy a majtisi templom összes székeit saját költségén ízlésesen kifestette. A jó kedvű adakozókat szereti az Isten. Szeresse és áldja is meg őket! — Valláscsere parancsszóra. Az orosz-lengyelországi vasutak összes lengyel, tehát római katholikus tisztviselői utasítást kaptak, hogy február 1-ig jelentsék be a hatóságnak orosz hitre történt áttérésüket, különben elbocsátottaknak tekinthetik magukat. íme a szláv j nép szabaditója — otthon! Hanem azért vannak Műd- [ ronyok és Strossmáyerek, a kik panegy rist zengenek nekie. „Az ebnek is eb, legfőbb ideája !“ — Kossuth Lajos anekdottája. A kilenczven éves nagy száműzött, a nyár folyamán megült Kossuth-ün- nepély alkalmával nála megfordult tisztelgők előtt, valakinek arra a kérdésére: „hogy érzi magát kormányzó ur ?“ — ezzel az anekdottával felelt: — Az egyszeri embertől — mint Szemere Miklóstól hallottam — Patakon azt kérdezték: „Hová való kigyelmed?“ — „Hotv- kára!“ — „Akkor hát lutheránus?“ — „Az voltam, aj mig bírtam, de mióta megöregedtem, azzal is felhagytam.“ — Krupto-katholicismus. A „Sárospataki Lapok“- ban olvassuk azt a hihetetlen és mégis való dolgot, hogy Szentpéteri Sámuel, pelsőczi ev. ref. lelkész, a „Rozsnyói Hiradó“ czimü lap f. évi okt. hó 30-iki számában „A temetők közös ünnepe“ czim alatt elragadtatással szól azon fényes ünnepről, melyet a róm. kath. egyház a „halottak napja“ előestéjén a temetőkben rendezni szokott s aztán felhivást intéz a ref. egyház illetékes tényezőihez, hogy a temetők közös ünnepének meghonosítását munkáljuk egyesült erővel, e czélból egy alkalmi énekei is közöl, melyet a kálvinista hívek halottak napjának előestéjén a temetőkben zengedeznének. — Nem hittük volna, hogy akadjon olyan meglágyult kálvinista lelkész-agy, a melyik ezzel az inditványnyal világ j elé merészeljen lépni. Szentpéteri Sámuel sietett megmegszerezni maga számára ezt a dicsőséget. Hát éljen vele boldogul. Nem irigyeljük. Mert Szentpéteri Sámuel urnái nyilván egy kerékhijáról tesz ez bizonyságot. A gömöri ev. ref. Tornallyán tartott rendkívüli lelkészértekezlet nem is késett alaposan megértetni az öreg úrral, hogy ha megunta már kálvinitának lenni, hát lobogó gyertyák, szines lámpionok mystikus fényében úszó temetőkben, miket a tiszta kálvini szellem és érzület sohasem fog a sirhalmok csöndjét bosszantóan zavaró, profán fényűzés, pompavágy és emberi hiúság színhelyévé tenni. — Az Óperentián innen és túl bejárta már a világot az hir, hogy az amerikai Pittsburg városában magyar rel. templom épült s fel is szentelték a múlt hó 23-án nagy pompa és nagy közönség jelenlétében. A templomépités Kovács János ref. lelkész elévülhetlen érdeme. A fölszentelésen Jurányi Gusztáv clevlandi ev. ref. lelkész tartotta a beszédet, egyéb szolgálatokat Kovács lelkész végezett. Az egész isteni tisztelet magyar nyelven folyt. Az amerikai lapok nem győzik eléggé dicsérni Kovács János lelkész szónoki erejét, ügybuzgósá- gát, szívós tett erejét. Mi is dicsekedve jegyezzük föl nevezett lelkésztársunk sikeres buzgólkodását. Elösmeré- sünkkel adózunk neki, hogy a széles tengeren hajlékot emeltetett a nagy Isten dicséretére s a magyar kálviniz- mus dicsőségére. Legyen az a maroknyi „magyar vallás“ ott az Egyesült Állmokban kovásza az igaz vallásosságnak, tiszta erkölcsiségnek s az ezek hathatós gyarapodása folytán egy majdnem erős és virágzó nagy magyar ref. egyháznak ! — Majláth György gróf Esztergom vármegye főispánjának abdicatióját addig emlegette a „Magyar Állam“ miglen ténynyé nem vált. Nevezett főispán ur erős ellenállást akar kifejteni a|kormány egyházpolitikájával szemben, azért kérte demissióját. Most aztán már készen lehetünk reá, hogy egy véres szájjal több fog a főrendi házban kiáltozni a magyar haza sírját megásni akaró polgári házasság ellen. Vaszary ur „béke katonái“ sorakozzanak. — Sztrájkoló tanitók. Ó-Dombovárott két tanító beszüntette a tanítást, mivelhogy az iskola év kezdete ótá mindekkoráig egyetlenegy krajczárt sem kaptak fizetés^ - Jól érdemesítik ott is a népnevelés névtelen bajnokait. — Vay Miklós báró főgondnok neve napját illusztris társaság ülte meg Budapesten. Jelen voltak: Bánffy Miklós báró, Tisza Lajos gróf, Bethlen András, Szapáry István gróf, Teleki Samu gróf, Radvánszky Géza báró nejével, s a Vay-család összes tagjai. — Az ott elhangzott jókívánságokhoz mi is őszinte szivből csatoljuk a magunkét, óhajtjuk, hogy a mi „öreg dicsekedésünk“ friss egészségben lássa meg a mostani villongásokból győztesen kikerülő egyházát. A kegyelmes Isten tartsa meg még nekünk a kegyelmes urat — sokáig! — Templomszentelés. A hatvani ref. templomot a múlt héten avatták föl. Ünnepi beszédet Keresztesi Sámuel hévizgyörki lelkész tartott, majd ugyancsak ő úrvacsorát osztott. Az első istenitiszteleten nagyszámú közönség volt jelen, köztük a buzgó Podmaniczky Géza báró és neje, szül. Dégenfeld Berta grófnő, ref. egyházunknak ez egyik jótévő angyala is. — Berzeviczy Albert közoktatás- és vallásügyi államtitkár ur nem szégyelt beállani — a kakashősök közé. Bernáth Istvánt, az alsófoku ipariskolák volt országos felügyelőjét holmi nézeteltérés miatt párbajra hivta. A párbajt törvény tiltja, — a párbajt mint a középkori ököljog egyik brutális maradványát minden higgadt fő elitéli. Utczai hősök nyomorult sportja. És azért Berzeviczy ur kész duellálni. S ilyen urak ellenőrzik a szentesített törvényeket, ilyenek prédikálják az ország tanítóinak a morált, s ilyenek őrködnek a hazai közoktatás és népnevelés fölött! . . . Szerkesztői üzenetek. — M. J. Cs-Bagos. A küldeményt köszönöm. Levélben mihelyt ráérek többet. — B A. urnák B.-Palád. A jelzett dolgot nem sokára el fogom küldeni. — Gátfalvi urnák. Györgytelek. Csak nem rekedt talán valahoj a hófúvás alatt?.. — Kálvinista földbirtokos urnák. Levél ment. Kiadótulajdonos és felslös szerkesztő : BIKI KÁROLY. Főmunkatársak: F. VARGA LAJOS és KATONA PÉTER. Szatmár, nyomatott a „SzabacLajtö“ könyvnyomdában.
