Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-12-17 / 49. szám

8 REFORMÁTUSOK LAPJA — Csáky gróf vallás és közoktatásügyi miniszter igen szép terven dolgozik. Hajdumegye derék tanfelü­gyelője kezdeményezésére elhatározta t. i., hogy Debre- czenben országos tanitói árvaházat létesít. Terve kivite­lében hathatósan támogatja Debreczen nemes városa, a mennyiben nemcsak az e czélra kért belső és külső tel­ket Ígérte meg, hanem annak felette még egy millió tég-1 lát is adr.i fog az építkezéshez. Ki ne venné mindezt; örvendetes tudomásul ?.. A mi örömünkhöz azonban — j megvalljuk — némi keserűség is vegyül. Hány lelkész-1 árva kallódik el kínos magára-hagyatottságában! Hány lelkész özvegynek kell könyhullatások közt, siralmasan tengetni apró árvái életét! De jól esnék ezeknek is, ha! volna egy humánus intézetünk, a mely kebelére vonná őket, s áldó melegével ápolná, miglen megerősödnének az élet harczára. Lessz-e valaha ilyen intézetünk, fog-e akadni a lelkész-árváknak egy Eötvös K. Lajosa, egy Csáky grófja és egy Debreczen városa! ? — Kegyes adomány. Özvegy Lázár Jánosné szü­letett Marty Eszter úrnő, a szatmár-udvari reform, egy­háznak egy díszes márvány Urasztalát adományozott.! Nyilván elismerésre méltó tett. De nem kevésbbé az, majtisi lakos Tukacs Mária közrendü nőnek az a tette, hogy a majtisi templom összes székeit saját költségén ízlésesen kifestette. A jó kedvű adakozókat szereti az Isten. Szeresse és áldja is meg őket! — Valláscsere parancsszóra. Az orosz-lengyelor­szági vasutak összes lengyel, tehát római katholikus tisztviselői utasítást kaptak, hogy február 1-ig jelentsék be a hatóságnak orosz hitre történt áttérésüket, külön­ben elbocsátottaknak tekinthetik magukat. íme a szláv j nép szabaditója — otthon! Hanem azért vannak Műd- [ ronyok és Strossmáyerek, a kik panegy rist zengenek nekie. „Az ebnek is eb, legfőbb ideája !“ — Kossuth Lajos anekdottája. A kilenczven éves nagy száműzött, a nyár folyamán megült Kossuth-ün- nepély alkalmával nála megfordult tisztelgők előtt, vala­kinek arra a kérdésére: „hogy érzi magát kormányzó ur ?“ — ezzel az anekdottával felelt: — Az egyszeri embertől — mint Szemere Miklóstól hallottam — Pata­kon azt kérdezték: „Hová való kigyelmed?“ — „Hotv- kára!“ — „Akkor hát lutheránus?“ — „Az voltam, aj mig bírtam, de mióta megöregedtem, azzal is felhagytam.“ — Krupto-katholicismus. A „Sárospataki Lapok“- ban olvassuk azt a hihetetlen és mégis való dolgot, hogy Szentpéteri Sámuel, pelsőczi ev. ref. lelkész, a „Rozsnyói Hiradó“ czimü lap f. évi okt. hó 30-iki szá­mában „A temetők közös ünnepe“ czim alatt elragadta­tással szól azon fényes ünnepről, melyet a róm. kath. egyház a „halottak napja“ előestéjén a temetőkben ren­dezni szokott s aztán felhivást intéz a ref. egyház ille­tékes tényezőihez, hogy a temetők közös ünnepének meghonosítását munkáljuk egyesült erővel, e czélból egy alkalmi énekei is közöl, melyet a kálvinista hívek halot­tak napjának előestéjén a temetőkben zengedeznének. — Nem hittük volna, hogy akadjon olyan meglágyult kál­vinista lelkész-agy, a melyik ezzel az inditványnyal világ j elé merészeljen lépni. Szentpéteri Sámuel sietett meg­megszerezni maga számára ezt a dicsőséget. Hát éljen vele boldogul. Nem irigyeljük. Mert Szentpéteri Sámuel urnái nyilván egy kerékhijáról tesz ez bizonyságot. A gömöri ev. ref. Tornallyán tartott rendkívüli lelkészérte­kezlet nem is késett alaposan megértetni az öreg úrral, hogy ha megunta már kálvinitának lenni, hát lobogó gyertyák, szines lámpionok mystikus fényében úszó te­metőkben, miket a tiszta kálvini szellem és érzület soha­sem fog a sirhalmok csöndjét bosszantóan zavaró, pro­fán fényűzés, pompavágy és emberi hiúság színhelyévé tenni. — Az Óperentián innen és túl bejárta már a vi­lágot az hir, hogy az amerikai Pittsburg városában ma­gyar rel. templom épült s fel is szentelték a múlt hó 23-án nagy pompa és nagy közönség jelenlétében. A templomépités Kovács János ref. lelkész elévülhetlen ér­deme. A fölszentelésen Jurányi Gusztáv clevlandi ev. ref. lelkész tartotta a beszédet, egyéb szolgálatokat Kovács lelkész végezett. Az egész isteni tisztelet magyar nyel­ven folyt. Az amerikai lapok nem győzik eléggé di­csérni Kovács János lelkész szónoki erejét, ügybuzgósá- gát, szívós tett erejét. Mi is dicsekedve jegyezzük föl ne­vezett lelkésztársunk sikeres buzgólkodását. Elösmeré- sünkkel adózunk neki, hogy a széles tengeren hajlékot emeltetett a nagy Isten dicséretére s a magyar kálviniz- mus dicsőségére. Legyen az a maroknyi „magyar val­lás“ ott az Egyesült Állmokban kovásza az igaz vallá­sosságnak, tiszta erkölcsiségnek s az ezek hathatós gya­rapodása folytán egy majdnem erős és virágzó nagy ma­gyar ref. egyháznak ! — Majláth György gróf Esztergom vármegye fő­ispánjának abdicatióját addig emlegette a „Magyar Állam“ miglen ténynyé nem vált. Nevezett főispán ur erős ellen­állást akar kifejteni a|kormány egyházpolitikájával szem­ben, azért kérte demissióját. Most aztán már készen le­hetünk reá, hogy egy véres szájjal több fog a főrendi házban kiáltozni a magyar haza sírját megásni akaró polgári házasság ellen. Vaszary ur „béke katonái“ sora­kozzanak. — Sztrájkoló tanitók. Ó-Dombovárott két tanító beszüntette a tanítást, mivelhogy az iskola év kezdete ótá mindekkoráig egyetlenegy krajczárt sem kaptak fizetés^ - Jól érdemesítik ott is a népnevelés névtelen bajnokait. — Vay Miklós báró főgondnok neve napját illuszt­ris társaság ülte meg Budapesten. Jelen voltak: Bánffy Miklós báró, Tisza Lajos gróf, Bethlen András, Szapáry István gróf, Teleki Samu gróf, Radvánszky Géza báró nejével, s a Vay-család összes tagjai. — Az ott elhang­zott jókívánságokhoz mi is őszinte szivből csatoljuk a magunkét, óhajtjuk, hogy a mi „öreg dicsekedésünk“ friss egészségben lássa meg a mostani villongásokból győztesen kikerülő egyházát. A kegyelmes Isten tartsa meg még nekünk a kegyelmes urat — sokáig! — Templomszentelés. A hatvani ref. templomot a múlt héten avatták föl. Ünnepi beszédet Keresztesi Sá­muel hévizgyörki lelkész tartott, majd ugyancsak ő úr­vacsorát osztott. Az első istenitiszteleten nagyszámú közönség volt jelen, köztük a buzgó Podmaniczky Géza báró és neje, szül. Dégenfeld Berta grófnő, ref. egyhá­zunknak ez egyik jótévő angyala is. — Berzeviczy Albert közoktatás- és vallásügyi államtitkár ur nem szégyelt beállani — a kakashősök közé. Bernáth Istvánt, az alsófoku ipariskolák volt or­szágos felügyelőjét holmi nézeteltérés miatt párbajra hivta. A párbajt törvény tiltja, — a párbajt mint a kö­zépkori ököljog egyik brutális maradványát minden hig­gadt fő elitéli. Utczai hősök nyomorult sportja. És azért Berzeviczy ur kész duellálni. S ilyen urak ellenőrzik a szentesített törvényeket, ilyenek prédikálják az ország tanítóinak a morált, s ilyenek őrködnek a hazai közok­tatás és népnevelés fölött! . . . Szerkesztői üzenetek. — M. J. Cs-Bagos. A küldeményt köszönöm. Le­vélben mihelyt ráérek többet. — B A. urnák B.-Palád. A jelzett dolgot nem sokára el fogom küldeni. — Gát­falvi urnák. Györgytelek. Csak nem rekedt talán valahoj a hófúvás alatt?.. — Kálvinista földbirtokos urnák. Le­vél ment. Kiadótulajdonos és felslös szerkesztő : BIKI KÁROLY. Főmunkatársak: F. VARGA LAJOS és KATONA PÉTER. Szatmár, nyomatott a „SzabacLajtö“ könyvnyomdában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom