Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-12-10 / 48. szám
II. évfolyam. 48. szám. Szatmár, 1892. deczember 10. REFORMÁTUSOK LAPJA. EGYHÁZTÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. SZERKESZTŐSÉG: hová a lap szellemi részét illető minden küldemény és az előfizetési pénz is küldendő: Györgytelek, Szatmármegye, valamint az esetleges reklamácziók is intézendő!:. ELŐFIZETÉSI AR: Egy évre.........................................4 frt. Fél évre .........................................2 frt. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok vissza nem adatnak. — Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk. — Hirdetések jutányos áron közöltéinek. — Egyes szám ára 10 kr. Levél a szerkesztőhöz. T. Szerkesztő 7ir! Becses lapjokban nem olvastam még'*) de már a napilapok hírül hozták, hogy országos zsinatunk elfogadta a Kolozsvárott létesítendő s az ottani egyetemmel kapcsolatos (mennyiben kapcsolatos, ezt nem tudom) theológiai fakultásról szóló tervezetet. Elfogadta annak daczára, hogy épen magából Erdélyből nem kisebb ember, mint Bethlen Gábor gróf erdélyi főkurátor erélyesen ellenezte azt. Megvallom, a kérdés előzetes tisztázását nem kisértem, mert nem kisérhettem figyelemmel; de a most lefolyt tárgyalásról szóló tudósitások nyomán eléggé tiszta képet alkottam magamnak felőle, s meditálván egy kissé magamban: meg nem állhatom, hogy gondolataimat ne közöljem t. Szerkesztő úrral, s ha szerkesztő urnák is úgy tetszik, becses lapja olvasó közönségével. Kolozsvárott tehát theologiai fakultást akarnak létesíteni. Ez az „akarás“ mindjárt első helyen azt a kérdést téteti föl velem: de ugyan miért ? Nincsenek theológiai fakultásaink, nincsen magában Erdélyben is ? ügy tudom, hogy igenis vannak, van magában Erdélyben is. Debreczen, S.-Patak, Pápa, Budapest, Nagy-Enyed, summa summárum 5 theológiai fakultást számlálhatunk. Es hát ezek mellett oly égető szükség van egy 6-ikra, hogy azt törik-szakad föl kell állítani? Kötve hiszem. Hiszen csak nem rég hangoztatták szerte köreinkben, menynyire megcsappant theologus ifjaink száma. Hát érteném, ha tultömöttségről volna szó fennálló fakultásainkon; de igy? őszintén kimondom : merő luxus egy 6—ik fakultásra még csak gondolni is. Hogy is ne volna luxus. Yagv talán annyira gazdagok volnának a földiekben, hogy szükségtelen dolgokra is jutna kidobálni való pénzünk? Minduntalan szegénységünket emlegetjük, amint hogy igaz is. Egyházaink csak nagy erőfeszítéssel képesek magokat fenntartani — lelkészeink, tanítóink nyomorultul díjazva küzdenek a megélhetés gondjaival. S a helyett, hogy ha már csakugyan valami jóban akarta törni zsinatunk a fejét, ezeknek anyagi megszervezésére, biztos, gondnélküli állapotjuk megteremtésére gondolt volna, hát olyan követ mozgat, *) Mai tudósításunkban már szinte olvasható. Szerk. a mely akár örökre nyugvó állopotban maradhat, semmi kára nem lesz belőle reformált anyaszent- egyházunknak. Pedig lám, annak a kolozsvári fakultásnak a czélbavett felállításával meggyilkolnak egy már megszilárdult, régi szent czélu alapítványokon nyugvó intézetünket. Hjah, de azt mondják: magasabb műveltség kell leendő papjainknak! Nevetséges argumentum, a mellet, hogy sértő is fennálló fakultásainkra nézve. Hiszen mostani képzettségük mellett felkophatik az álluk, ha — a mi elég szégyen bizony — meg nem fogják a munka végét, értsd: az eke szarvát, kapa nyelét. Yerdeshetik tudományukkal az eget, mig — a mint olvasom — Szász Domokos püspök ur 150—180 frtos állomásokra hirdett pályázatott. Hol értékesítik magasabb képzettségüket, szellemi emelkedettségüket? A világgal és önmagukkal való meghasonlásbán igen, de egvébiitt nem. Bethlen Gábor gróf főkurátor oly érvekkel lépett föl a zsinat előtt, a melyek minden higgadtan gondolkozó főt meggyőzhettek volna a felől, hogy legjobb lesz a tervet végkép elejteni. Kimutató, hogy a ki a kolozsvári fakultás mellett szól, az az envedi ellen dolgozik s ellene dolgozik a nagynevű alapítók intenczióinak sőt a nemzeti ügynek is, mert mihelyt elviszik Enyedről a theologiát, Enyed elveszett a magyarságnak. Bebizonyította, hogy sem Mikó Imrének sem Kun Kocsárdnak, sem a többi nemes alapitónak nem volt szándéka, hogy a theo- logia Kolozsvárra tétessék át, sőt kimutatta azt is, hogy éppen a magyarság szempontjából igyekeztek az alapítók erős várat építeni a nemzeti ügynek. Elmondotta, hogy nem tartja reálisnak a kimutatott költségfedezetet, mert a szegény papok fizetésének javítására szánt összegből, az özvegyek és árvák alapjából és az enyedi iskola alapjából van elvonva, tehát egyenesen megjelölt czélu alapokból. — De mindezt nem hallja meg a zsinat, nem hisz a nagy Bethlen ivadéknak, hanem elmegy mellette, hogy gyönyörködjék a káprázatos fényű, magas műveltséget osztogató uj fakultás — phan- tonjában. — Uramfia, még Tisza Kálmán is elitéli a törekvést, ellenzi a tiszáninneni kerület (a tiszántúli bizonyosan a kéz kezet mos magasztos elvénél fogva mélyen hallgat; erre is lenne egy pár szavam, talán el is fogom mondani majd) ellenzi minden józan belátás, hanem azért
