Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-11-12 / 44. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA velünk által. Ö maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten, a mi Atyánk, a ki minket szent és örökké tartó vigasztalást s jó reménységet kegyelme által adott, vidámitsa a ti sziveiteket és erősítsen benneteket az egész tanításban és minden jó cselekedetek gyakorlásában. Ámen.“ 2. Thess. II 15. Költ a mi püspöki lakhelyünkben Várad, Olaszi- ban márczius hava 15-ik napján 1839-ik évben. CATHOLICAE RÉS. A íelsőnyárádi plébános sem fizette ki a 10 frt elkeresztelési bírságot, miért az edelényi szolgabiró kénytelen volt a hatósági Ítéleteknek árverés utján érvényt szerezni, utasította tehát a f.-nyárádi községi elöljáróságot a végrehajtásra. Az elöljáróság lefoglalt a plébánosnál egy borjut s azt elárvereztette. A „M. Á.“ erre azt jegyzi meg, hogy: „a miniszter elárvereztetett ez ideig tükröket, órát, teheneket, borjut.. . kivonatot azonban nem kapott közigazgatási utón egyetlen egyet sem, leszámítva annak a nehány egyház árulónak kiszolgáltatott kivonatait, kik részben felsőbb utasításra, részben gyávaságból engedelmeskedtek a rendeletnek. És ime alighanem ez a felsőnyárádi borjú énekelte el a Csáky gróf hattyúdalát.“ Hát ez a felsőnyárádi borjú bizonyosan nem volt olyan kedves jószág, mint a berczeli csikó. * A szabadkai esperesi kerület kath. papasága Baj- mokon tartotta őszi gyűlését október 20-án. A kerületi papság egyhangúlag bizalmat szavazott Mamuzsik Mátyás szabadkai esperes-plebánosnak azon hős tetteiért, hogy nem engedte meg a hymnuszt a templomban elénekelni s helyeselte ezen szigorú egyházias magatartást. Mely bizalom-szavazat pro alterna memoria irás- is kiadatott. Kölcsey Hymnusza ellen tehát megindult a hajsza a kath. papi körökben, persze csupa hazafiságból. A tapintat és az ildom, no meg a hazafias érzés azt hozta volna magával, hogy azt a szabadkai botrányt ne piszkálják tovább az illetők, de ime a „szigorú egy háziasság“ nem hagy békét a Hymnusznak sem. * A Hymnusz-ügyben különben a negyvenhárom éves „Pesti Napló“ és harminczhárom éves „Magyar Állam,“ ez a két veterán, összekülönbözött. A „Pesti Napló“ felületességgel vádolta a „M. Á.“-ot, emez pedig szellemi összezsugorodást vetett szemére amannak s mintegy a mellét kivágva, dicsekedve mondja, hogy ő, már mint a „M. Á.“ minisztert is buktatott már t. i. Csákyt mig a „Pesti Napló“ ilyen érdemeket nem tud felmutatni. A Hymnuszra pedig azt mondja a „M, Á.,“ hogy abban „jó kedvet,“ „bőséget,“ „vig esztendőt“ kérnek, amelyek egyenesen szólva sokkal profánabb kívánalmak, hogysem imádság számba mehetnének. * Még mindig azt hajtogatják, oda át a túlsó oldalon, hogy a protestáns lelkészek is csak úgy elkeresztelnek, mint a kath. plebánusok, de ezek soha nem denuncziál- nak egy prot. lelkészt sem. Ugyan nevezzenek csak egyetlen prot. papot, aki elkeresztelt egyetlen gyermeket a februári rendelet óta. A rendelet előtt történtek kölcsönös keresztelések, de a mi lelkészeink mind átküldték a kivonatokat, mig onnan egyet sem küldenek át ma sem. Ugyan nem bíróság elé vinnék-é, ha csak egyetlen elkeresztelést tudnának is ránk bizonyítani! Vallástanitás az állami gimnáziumokban. Hogy bennünket, magyar protestánsokat, menynyire nem pártol, sőt háttérbe szőrit a magyar állam: egyebek közt az az eljárása is bizonyítja, melyet a közvetlen kezelése alatt álló gimnáziumoknál a vallástanitás ügyében követ. — Itt van pl. közelünkben a nagybányai állami főgimnázium. — Ebben az állam rendes és jól fizetett vallástanárt tart nemcsak a római, hanem a gör. katholikusok számára is, sőt a gör. kath. vallástanár fizetését a múlt év folyamán felemelte; a két protestáns fele- kezettől pedig megköveteli, hogy teljesen ingyen végeztessék különben is csekély díjazású lelkészeikkel ugyanazt a munkát. —- Holott a gimnázium 200 növendéke közül 50, tehát a negyedrész protestáns és tősgyökeres m agya r, a gör. katholikusok ellenben oláhok, kikből majdan Lukácsiuhoz hasonló agitátorok lesznek. Gondoskodik az állam arról is, hogy ezek a nagyreményű oláh gyerekek az oláh nyelvet kultiválhassák; fizeti nekik az oláh nyelv tanárt hűségesen, díjazza az állampénztárból 200 írttal: ám a magyar nyelv, haza és állam eszméjével összeforrott vallás híveinek vallás-erkölcsi gondozására nem juttat egy árva fillért sem, mintha csak az volna a czélja, hogy a magyarság e végvidékén az oláh kultúrát emelje. Jól tudjuk, hogy a középiskolákról szóló törvény a vallástanitást a hitfelekezetekre hízza. De ezzel szemben áll egy másik törvény, mely szerint ha valamely város vagy község egyházi vagy iskolai czélokra segélyt szolgáltat ki: e segélyben igazságos arány szerint minden ottan létező vallásfelekezet részesítendő. Már pedig Nagy-Bánya városa az állami gimnáziumnak nemcsak egy szép, díszes épületet adott át és szerelt fel a közvagyonból, hanem évenként 8000 azaz nyolczezer irtot ad házi pénztárából, melyhez vagyoni arány szerint épen a protestánsok tarthatnának legtöbb just; és még sem jut nekik belőle annyi, a mennyivel lelkészeikben a gyermekeik nevelése körül szükséges munkakedvet legalább némileg fokozhassák. Fizetést e munkáért a hitfelekezet, mint egyház- község nem adhat, mert nemcsak a helybeli, hanem nagy részben vidéki tanulók járnak iskolába, mint egyházmegye vagy egyházkerület szintén nem adhat, mert egyfelől ilyen czélu alapítványai nincsenek, másfelől meg nem is az ő köréből való a tanulóknak mindenike; a tanulóktól dijat szedni pedig annyit tenne, mint azt ismerni el, hogy mi is csak olyanok vagyunk, mint a zsidók, kikre a vallás viszonossági törvény csak papiroson alkal- maztatjk, valóságban nem. Kinevez bennünket vallástanárokká az állam; felügyeltet munkálkodásunkra az állam; megkívánja tőlünk az órák pontos megtartását, az osztálynapló vezetését, az eredménynyel való beszámolást az állam; felmutathatunk egy jó tanuló, hazaszerető, királyszerető s a magyar állameszméhez hü kis növendék-sereget, az intéztének színét, javát, és nem fizet érte senki semmit? Hanem hát ugv kell nekünk ! Mért nem születtünk és növekedtünk oláh
