Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-10-29 / 42. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA Volt idő — mintegy két éve annak már — midőn egy vállalkozó nyomdatulajdonos ajánlatot tett nekünk, hogy ő kész lesz a prot. napilap nyomdai részét elvállalni a fővárosban, csak azt köti ki, hogy a tiz egyház- kerület közgyűlése mondja ki, hogy e vállalat támogatását minden egyháztól, lelkésztől s vagyonosabb prot. világiaktól elvárja. Mi akkor felsohajtottunk, hogy magna i petis Phaeton! Nemcsak, hogy ezt nem remélhetjük a a kerületektől, de azt hisszük, hogy egyenesen elutasította volna akkor a prot. egyház magától az ilyen vállalatot, mint a nagykunsági Jraktus csakugyan ki is jelenté, hogy a prot. napilapot a felekezetközi békességre nézve veszélyesnek tartaná. Ma már úgy látszik, hogy a prot. napilap akadálya j inkább a vállalkozás hiánya lenne. Ezen azonban lehetne | segíteni. Az a napilap nem lenne protestáns napi-j lap olyan értelemben, mint a „Magyar Állam“ katho-j likus napilap. Nem kellene annak felekezeti szint! adni, hanem lenne az a liberális, protestáns széllé müj lap, mely a fenforgó kérdésekben mindenkor prot. álláspontból, hazafias és vallásos szellemben irányozná az olvasó közönséget. E czélból tehát csak egy uj napilap alapításáról volna szó, a „Magyar Hírlap“ alakjában, s j lehetőleg kedvező feltételek mellett. Elég volna csak any- nyit biztosítani a lap irányára nézve, hogy ismert nevű jó protestáns szerkesztő kezébe adnánk a tollat. A kau- czió talán nem okozna nehézséget annyi vagyonos prot. | ember mellett. Egy lelkésztársunk e tekintetben úgy nyi-' latkozott, hogy ő maga kész ezer forintot adni a kauczióba. Talán követnék mások is a példát. Egy nyom-j datulajdonos pedig akadna Budapesten, aki belemenne a i vállalatba, ha látná és tudná, hogy a prot. társadalom vállvetve mellé áll az uj lapnak s azt terjeszteni is fogja. Csak ezt a prot. társadalmat kell megnyerni, csak egyházi lapjainkban, gyűléseinken kell az eszmét érlelni. Eddig még a túlnyomó rész ellene volt, most kezd közeledni felé minden oldalról a közvélemény. Hisszük, hogy nemsokára lesz prot. szellemű napilapunk. — Az erdélyi „Protestáns Közlöny“ 42-ik száma egy vezérczikket hoz „Felekezeti szellem“ felirattal. Kiemeljük ebből a következőket: Hazánkban a prot. vallásnak nincs meg az a tekin- télye, a minek a viszonosság elvénél fogva megkellene lennie. Valamennyi nagyobb fontosságú ünnepély, mely istenitisztelettel van összekötve, mind a kath. templomban foly le, még ott is, hol a reformátusok többségben vannak. (Ennek egyik oka a kath zenés mise s a mi ezzel együtt jár. Szerk.) Erdélyben egy hivatali főnök rendeletben adta ki, hogy a hivatal személyzete testületileg vegyen részt a kath. istenitiszteleten. Úgy is történt. A református ember elment misét hallgatni. Megtörtént az is, hogy egy vármegye kath. főispánja aként intézkedett, hogy minden megyei hivatalnok, valláskülönbség nélkül jelenjék meg az urnapi processzión. És a megyei alispán, aki egy református egyházmegye gondnoka, elment és levett kalappal kisérte a körmenetben a feszületet. A vajdahunyadi egyházmegyében egy református pap, bizonyos fizetésért, az ottani unitárius növendékeknek az unitárius kátét tanította. Egy nagyobb egyházban évek óta működik egy kath. tanítónő, ref. leányiskolában. Egy református pap nyílt levelet intézett egyik kolozsvári lapban Ugrón Gáborhoz, fölhívta figyelmét az Alvincz vidéki katholikusok lelki gondozására. Mindezek s az ezekhez hasonlók azt bizonyítják, hogy egyházunk tagjai között a felekezeti szellem, a prot. öntudat meglazult, meggyengült. Legszomorubb ebben a dologban az, hogy a felemlített esetek igazak, az éréiből meiitett valóságok. Vannak ilyenek nálunk is, a szoros értelemben vett Magyarországon. Elfogulatlanságnak, toleranciának szeretjük nevezni az ily jelenségeket, pedig valóságos hitközöny, apathia a neve. Kiki járjon a maga templomába — ez az igazság. Szerethetjük mi szívből más vallásu polgártársainkat, ha körmenetükben részt nem is veszünk. Eiősitenünk kell a prot. öntudatot! IRODALOM. — Kellő világítás Kanyaró Ferencz unitárius történetéhez. Irta Balogh Ferencz, hittanár a debreczeni református kollégiumban. Ara 20 kr. Debreczen 1892. Kapható Telegdi K. Lajos könyvkereskedésében. Vettük e füzetet s élvezettel olvastuk végig. Az unitárius történetiró ferditéseit, tévédéseit, hamis állításait és szenvedélyes támadásait 12 pont alatt higgadtan s a történelmi igazság fegyverével semmisiti meg, kimutatván, hogy az unitárizmusnak nincs jövője hazánkban, ez a telekezet törpe marad a jövőben, mint volt a múltban a nagy kér. felekezetek mellett: a „jövő vallása“ névre tehát igényt nem tarthat. S mindezt szerző a történelemből s az egyházak jelen helyzetéből vett érvekkel bizonyítja. Ajánjuk e füzetet gondolkodni szerető hitsorsosaink figyelmébe. — Koszorú. Hasznos könyvek tára. Szerkesztik Szabó Aladár és Kecskeméthy István. I. füzet. Kék meg a piros. Elbeszélés, irta Kecskeméthy István. Ára 4 kr. Budapest. Rózsa Kálmán és neje könyvnyomdája. 20 lap. Ily czimü füzetkét vettünk közelebb. A vállalat ismertetése végett adjuk a szerkesztők következő Felhívását: „Régi jelszó közöttünk az evangelizálás. Evangeli- zálni önmagunkat, hogy levetkezzük a sötétségnek cselekedeteit, evangelizálni a családokat, hogy a keresztyéni hit, türelem és szeretet melegágyaivá legyenek; evangelizálni az egyházakat, a társadalmat, hogy végre minden mindenekben a Krisztus legyen. Sokan és sokszor hangoztatták már, hogy ezt az evangelizálást egyszerre közakarattal mindenütt meg kell kezdeni: magunkon, a családban, a közpályákon, a szószéken és az irodalomban. Sőt azt is sokan nyilvánították már, hogy szükségünk van olyan irat- kákra, folyóiratokra, újságokra, melyek az evangélium erősítő és boldogító lelkét bevigyék a családokba, a népnek legfelsőbb és legalsóbb osztályaiba egyaránt. Mi is hangoztattuk ezt többször, sőt egy ilyen újságnak már programmját is adtuk a „Prot. E. és Isk. Lapok“-ban. A mit akkor óhajtottunk, most—Isten segedelmével — meg akarjuk valósítani. Olyan lapot akarunk olvasó közönségünknek adni, mely szegénynek és gazdagnak, tanultnak és tanulatlannak, öregnek és ifjúnak kellemes és nemes szórakozást, ezzel együtt evangéliumot is nyújtson és pedig kiváló tekintettel a magyar nemzeti szellemre. De tapasztalataink azt tanácsolják nekünk, hogy lapunkkal ne lépjünk egyszerre olvasó közönségünk elé, hanem először teremtsünk neki biztos alapokat. E czélból jelent meg e kis füzetke is, melyet az olvasó szives jóindulatába ajánlunk szeretettel. Ha ez kedvező fogadtatásra talál s az élet bizonyítani fogja, hogy szükség van rá, követni fogja a másik s azt ismét a másik és igy tovább, mind sűrűbben fognak megjelenni füzeteink és végre, ha a közönség megismerkedett velünk, irányunkkal, czélunkkal, eszközeinkkel s bizalmára méltóknak ta'ál: meg fog jelenni lapunk is. Programm helyett fogadja a t. közönség ezt az első füzetünk, mely már ha nem eleget is, de sokat mond arra nézve, hogy mit és hogyan akarunk. Annyi legalább egész világos lehet belőle mindenki előtt, hogy mi sem nyereséget, sem dicsőséget nem keresünk, hanem csak a jó ügynek kívánunk szolgálni őszintén. Hallottuk s talán még halljuk is azt az ellenvetést, hogy időszerűtlen vállalatunk meginditása most, mikor j a Protestáns Irodalmi Társaság is felvette programmjába a népies iratkák kiadását s a Társaság ügyeit vezető bölcs és erős kezektől minden szépet és jót várunk, s mikor evangélikus testvéreink is szép siker kilátásával indítottak meg ilyen lapot, s mikor általában több ilyen vállalatunk is van már. Hogy jobb volna a már meglevőket erősíteni, mint újabb gyengét létesíteni, az erőket szétforgácsolni stb. stb. Szabad legyen erre kijelentenünk, hogy mi a mienk mellett minden jó ügyet teljes erőnkből támogatni akarunk a nekünk adatott erő szerint, sőt vállalatunknak sincs y
