Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-10-22 / 41. szám
u REFORMÁTUSOK LAPJA sincs köszönet benne. De a napilapok nagy része klerikális irányzatú. Ily körülmények közt mulhatlanul szükségünk van egy napilapra. A püspökök fizetésemeléséről és lelkészi teendőiről azt mondja, hogy miután püspökeink minden megjelenésükkel egyházkerületeiket képviselik, tőlük többet vár a társadalom, mint egyik-másik lelkésztől. És mi az a jövedelem, melylyel most honorálva vannak, a kath. püspökök fényes jövedelméhez képest? Segíteni kell tehát itt is. Azt azonban helyesli, hogy a püspökök is fungens lelkészek legyenek. Ugyané számban egy névtelen czikkezö, református közép- és főiskoláink tanárainak figyelmökbe ajánlja, hogy október 31-ikét, a reformáczió emléknapját minden tanintézetben ünnepeljék meg az ifjúsággal együtt. Indokolás nélkül helyeseljük. — A „Pesti Hírlap“-ban az öreg Pulszky néha elszólja magát, mint minden bőbeszédű csevegő ember szokta. Azt mondja a „Kultur-harcz“ feliratú czikkében: „A katholikus egyházfejedelmek sokkal jobb hazafiak, sem hogy nem igyekeztek volna a vallási villongásokat tapintatosan kikerülni; de az alpapság már régóta vágyott az ecclesia militans har- czias szerepére s örömmel vette fel a kesztyűt, melyet neki nehány nyárspolgári látkörü kálvinista pap az elkerésztelések miatt meggondolatlan denunciációi által odavetett, pedig ők is csak úgy elkereszteltek, mint a pápisták.“ Az öreg ur csevegése ugyan se nem árt, se nem használ nekünk, és nem változtatnak az egyházpolti- kai helyzeten egy mákszemnyit sem az ő vezércikkbe öntött anekdotái, melyek váltig beillenek már a múzeumi régiségtárba. Hanem rovogatjuk fölfelé egymásután a „P. H.“ rovására az ilyen csipkedéseket, melyek mindinkább éreztetik velünk, hogy e hírlapnál is addig terjed a prot. szellemű liberalizmus, mig a kath. egyházfejedelmek (!) előtt kétrét nem görbíti magát. — Szemelvények a ..Magyar Állam“-bél. Salamon Ferenczre, a közelebb elhunyt tudósra azt mondja a „M. A.“, hogy „nem volt olyan nagy tudós, minőnek kálvinista hitsorsosai állítják, — keveset tanult, de eredeti felfogása és logikája volt.“ Ühüm!! „A tudomány, a szellem, a toll, az ékesszóllás a katholikusoknál van.“ Hát nekünk mi marad ? „A mely perczben a magyar klérus és a magyar katholikusság nemzeti és katholikus álláspontját a porosz-germán és a protestáns felfogással kicserélnék, abban a perczben venné kezdetét a magyar nemzetnek politikai és ethikai felbomlása és a magyar nemzetnek haldoklása.“ Hogy fogják a madarat fütytyel, itt a példa rá. A „M. A.“ igy akarja fogni az előfizetőket: „Mély fájdalommal látjuk, hogy mennyire elharapódzott a vallási közömbösség és az atheisztikus- materialisztikus világnézlet, mennyire aláásta a rombolás pártja a szociál demokrácia eszméivel az egész társadalmat. Ez az eredmény első sorban a libárális, keresztyénellenes és szabadkőműves, reformzsidók sajtójának köszönhető. Egyáltalában káros, ha a családapák és polgárok direkt vagy indirekt ezt az ellenséges sajtót támogatják, fizetik. Minden katholkusnak az a kötelessége, hogy egész határozottsággal lépjenek föl ama sajtó ellen, mely rendszeresen harczol a vallás ellen, hogy a népbe a „felvilágosodás“ mérgét beoltsa. De nem csak a határozott ellenség ellen kell föllépni, hanem a sajtónak azon faja ellen is, mely a „szintelenség“ palástjában lép föl ugyan, de minden lehetőt elkövet a hasábok közt, hogy a vallásos meggyőződést befolyásolja. Az úgynevezett színtelen sajtó, mely senkivel sem akar összeharagudni s mindegyiknek akar valami érdekest nyújtani, olyan a vallásos meggyőződésre és politikai nézetekre nézve, mint az opium-elaltatás, megbénit, ez okozza a mindig rontó indifferentizmust s az olvasóból politikai szélkakast csinál, a ki soha sem biztos, soha sem foglal el szi-' lárd álláspontot. Minthogy azonban a jelenben nem használhatunk mást, mint szilárd meggyőződésű embert, ismételten kell felkiáltanunk: El az antikatho- likus lapokkal! Bizonyos, hogy óriási harcz foly éveken át, a melynek jelszava: Itt a hit, itt a hitetlenség! E harczban a katholikus sajtónak igen nagy része van, nagy szolgálatot kell teljesítenie. Felvilágosítást, oktatást kell adnia, buzdítania, lelkesítenie kell a tömeget. De ezt a feladatot csak akkor teljesítheti, ha a néptől nyer erőt. A kath. sajtó munkatársainak minden igyekezete hiábavaló, ha a nép nem támogatja a kath. sajtót. A kath. népnek e tekintetben tanulnia kell az ellenségtől, mely nem áll tétlenül és közömbösen sajtójával szemben. Az ellenségek minden nyilvános helyen követelik lapjaikat és mindenüvé be tudják vinni azokat. Ugyanazt kell tenniök a katolikusoknak. Miért elégedjenek meg azért a reform zsidó koszttal? Aki katholikus akar lenni, vallja meg azt a nyilvános helyeken is.“ Vagyis: ne olvasson más újságot, mint a „M. j A“ -ot s egyedül erre fizessen elő. Igazán bájos syrén- hangok! A polgári házasságról azt mondja a „M. A.“ : j „Becstelen, egyházáruló az, aki akár támogatásával, j akár passzív asszisztenciával járul e reform törvényre I jutásához, ki a morális minden megengedett eszközét j fel nem használja annak eltávolítására.“ IRODALOM. — A kath. sajtó ismét egy újabb hírlapot szült. „Esztergomi Hírlap“ névre hallgat az uj szülött, aki magát félhivatalos előnévvel akarta elnevezni, de ezt az előnevet megvonta tőle az illető hatóság. Egy iker-lap is született ugyanakkor Esztergomban, „E s z- tergomi Lapok“ czimen, ez pedig liberális szellemű, jól szerkesztett heti lap. Hogy, hogy nem, az utóbbi jobban tetszik a közönségnek, amazt mintha a kakuk csempészte volna be a fészekbe. Panaszkodik is szegényke, hogy őt összetévesztik a másik lappal, s ő helyette még a papság is a másikat rendeli meg. — Pedig hát ha nincs tévedés a dologban? TANÜGY. — A csurgói ev. ref. főgimnáziumban folyó tanévre beiratkozott 279 tanuló. Ezek közül református 100, róm. kath. 127. Sajátságos helyzet egy református jellegű, ref. egyház tulajdonát képező tanintézetre, hogy benne a r. kath. tanulók száma felülmúlja a református tanulók számát. Mi nem teszünk ellene kifogást, nem bánjuk, ha középiskoláinkat más felekezetű tanulók bármily nagy számban látogatják is, ha hely jut nekiek a törvényes számig, — de mit mond ehez a kath. sajtó?... A csurgói főgimnázium vallástanári állomására 36 pályázó közül megválasztatott Malólcsy István, a debreczeni főiskolának egykori derék növendéke, utóbb Nagy-Kanizsán és Kaposvárott segédlelkész és vallástanitó. — Vidéki ref. gimnáziumok száz év előtt voltak a következő helyeken: Szikszó, Diószeg, Losoncz, Tata, Győr, Czegléd, Beregszász, Püspöki, Nagy-Kálló, Sza- lonta, Hu.szt, Tokaj, Derecske, Kaba, Madaras. Ezeknek ma már csak hirök és emlékézetök van. KÜLÖNFÉLÉK. — Sárospatakon a múlt hó végén 45 pályatárs jött össze az ország minden részéből 25 éves pályatársi találkozásra. Istenitisztelet a templomban, ünnepély a főiskola nagytermében, társasebéd 68 terítékkel, este részvétel az ifjúság által rendezett Kossuth-emléktábla le- leleplezési ünnepélyén s barátságos vacsora egy helybeli pályatárs házában, jelezték az örömteljes nap nyomait.
