Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-10-15 / 40. szám
r X 153 ♦ II. évfolyam. Szatmár, 1892. október 15. 40. szám. REFORMÁTUSOK LAPJA. EGYHÁZTÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. lap" SZERKESZTŐSÉG: hová a lap szellemi részét illető minden küldemény és az előfizetési pénz is küldendő: Györgytelek, Szatmármegye, valamint az esetleges reklamácziók is intézendők. 1] ____________________________________________ xt a ;-----------------------------------------—---EL ŐFIZETÉSI AR: Egy évre.........................................4 frt. Fél évre.........................................2 frt. ; Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — j Kéziratok vissza nem adatnak. — Névtelen vagy álnév alatt ? érkezett közleményekre nem reflektálunk.— Hirdetések jutányos ; áron közöltéinek. —• Egyes szám ára 10 kr. Lelkész-egylet. A két év előtt Budapesten tartott országos lelkészi értekezletre a szervező bizottság egy tervezetet adott be, az országos lelkészi egylet megalakítása tárgyában. Azt a rövid tervezetet épen én készítettem, a Nagy-Ecseden tartott szervező bizottsági ülés azt elfogadta s egyéb iratcsomagok között az a munkálat is felterjesztetett a budapesti értekezletre. Az orsz. értekezlet a nagy bizottsághoz tette át a lelkész-egylet ügyét; a bizottságban úgy tudom, történt is valami intézkedés a dologban, talán albizottsághoz lett utalva a kérdés. A tény az, hogy két év múlt el immár azóta, és az orsz. lelkész-egylet kérdése alszik, vagy tán örökre is el- nyugo'dott. Szatmári egyházmegyénkben pedig a történt, hogy 1891. márczius 9-ikén Majtison tartott lelkészi értekezleten elkészítették buzgó társaink a szatmári egyházmegyei lelkész-egyesület alapszabálytervezetét, mely az egyházmegye megerősítése után azonnal életbe léptetendő lenne. Azonban az egyesület elé itt holmi aprólékos akadályok tolultak. A tény az, hogy ide s tova két éve lesz annak is, és az egyesület eszméje csendesdeden nyugszik. Örömmel látjuk, hogy egynéhány egyházmegyében van szervezett lelkészi kör, lelkész értekezlet s ezek néha életjelt is adnak magukról. így a deb- reczeni egyházmegye lekészi köre s annak fiók körei gyakran rendeznek összejöveteleket, s szakértekezleteket, felolvasásokat. A gömöri lelkészek egész kis parlamenti tanácskozást tartanak egyházi kérdésekben. De mi ez ahoz képest, mit tennünk lehetne s kellene? Mire volna képes az a kétezer református lelkész, ha oldott kévéje egy erős kötelék által beköttetnék? Ha volna nekünk egy országos lelkészi- egyletünk, mely édes testvérekké tenne bennünket, mely közössé tenné örömünket, bajainkat, begyógyítaná sebeinket, biztatná a csüggedőt, emelné s támogatná az ingadozót, erősítené a gyengét, mely testületi szellemet teremtene a lelkészi karban! Ha volna nekünk egy orsz. egyletünk, mely súlyt adna jogos kívánságainknak, törvényes igazainknak, mely zsinattal, törvényhozással szemben hangoztaná, hogy eljött a 12-ik órája a lelkészi fizetések országos rendezésének! Ha volna nekünk orsz. egyletünk, mely megalapítaná az orsz. lelkészi gyámintézetet, letörülné sok pajti özvegy és árva keserves könyeit! Mert annak a lelkészi egyletnek annyi, de annyi fontos és nemes teendője volna. A lelkészi egylet fiókjai, a traktuális lelkészi körök lebocsá- tanák az egylet gyökereit egyházi társadalmunk mélyére, az orsz. egylet lombkoronája pedig fölérne a zsinatig s a törvényhozásig. Lent és fent életerős terebélyes fa lenne ez, mely dísze lenne anyaszent- egyházunk kertjének, melynek árnyékában sokan megpihenhetnénk. Itt van a lelkészi gyámintézet oly sok idő óta vajúdó kérdése. Ez nem egyházhatósági, hanem egyháztársadalmi kérdés, ahoz az egyházhatóság csak segédkezet nyújt, de nincs hivatva azt megalapítani. Annak megalapítása szorosan a lelkészi testület feladata volna. 8 mi hatóságainktól várunk mindent. Megválasztjuk espereseinket, zsinati képviselőinket s mintegy odagondoljuk a választás mellé: hadd törjék a fejüket mi helyettünk, hadd végezzék a mi ügyeinket is. Éppen mint a polgári társadalomban a mindenváró Ádámok, megválasztják az orsz. képviselőt s ezzel minden kötelességet kivetnek a nyakukból, minden jót a kormánytól várnak s ha nem teljesülnek reményeik, szidják a kormányt. Ez a legkényelmesebb neme a társadalmi kötelességek teljesítésének. Nem kell mindent felülről várnunk s nem nekünk lelkészeknek. Tennünk kell valamit saját érdekünkben egyesületi utón is. Minden szakpálya emberei tömörülnek, országos egyesületeket alkotnak. A tanítók, jegyzők, tanárok, ügyvédek, orvosok — mind igyekeznek valami szervezett testületeket alkotni, csak mi lelkészek nem tudtunk még odáig eljutni. Pedig nekünk is vannak tesületi érdekeink, melyeket előmozdítanunk kellene, vannak gyógyításra váró sebeink, volna teendőnk elég. Legszokottabb módon azzal zárhatnám be e czikkemet: dixi et salvavi animam meam! mert igy szoktunk tenni indítványainkkal. Elmondjuk és utána vetjük a gyeplőt. En nem azt teszem, hanem nyilvánosan felhívom és felkérem a budapesti orsz. lelkészi értekezlet által kiküldött bizottságot, kiváltképen pedig annak elnökeit, hogy megbízatásuknak eleget tenni szíveskedjenek. Meg lettek bízva azzal, hogy az orsz. lelkész-egylet szervezése tárgyában tegyenek konkrét javaslatot, szervezetet s annak \ > I
