Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-10-15 / 40. szám

r X 153 ♦ II. évfolyam. Szatmár, 1892. október 15. 40. szám. REFORMÁTUSOK LAPJA. EGYHÁZTÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. lap" SZERKESZTŐSÉG: hová a lap szellemi részét illető minden küldemény és az elő­fizetési pénz is küldendő: Györgytelek, Szatmármegye, valamint az esetleges reklamácziók is intézendők. 1] ____________________________________________ xt a ;-----------------------------------------—---­EL ŐFIZETÉSI AR: Egy évre.........................................4 frt. Fél évre.........................................2 frt. ; Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — j Kéziratok vissza nem adatnak. — Névtelen vagy álnév alatt ? érkezett közleményekre nem reflektálunk.— Hirdetések jutányos ; áron közöltéinek. —• Egyes szám ára 10 kr. Lelkész-egylet. A két év előtt Budapesten tartott országos lelkészi értekezletre a szervező bizottság egy ter­vezetet adott be, az országos lelkészi egylet meg­alakítása tárgyában. Azt a rövid tervezetet épen én készítettem, a Nagy-Ecseden tartott szervező bizottsági ülés azt elfogadta s egyéb iratcsomagok között az a munkálat is felterjesztetett a budapesti értekezletre. Az orsz. értekezlet a nagy bizottsághoz tette át a lelkész-egylet ügyét; a bizottságban úgy tu­dom, történt is valami intézkedés a dologban, ta­lán albizottsághoz lett utalva a kérdés. A tény az, hogy két év múlt el immár azóta, és az orsz. lel­kész-egylet kérdése alszik, vagy tán örökre is el- nyugo'dott. Szatmári egyházmegyénkben pedig a történt, hogy 1891. márczius 9-ikén Majtison tartott lel­készi értekezleten elkészítették buzgó társaink a szatmári egyházmegyei lelkész-egyesület alapszabály­tervezetét, mely az egyházmegye megerősítése után azonnal életbe léptetendő lenne. Azonban az egye­sület elé itt holmi aprólékos akadályok tolultak. A tény az, hogy ide s tova két éve lesz annak is, és az egyesület eszméje csendesdeden nyugszik. Örömmel látjuk, hogy egynéhány egyházme­gyében van szervezett lelkészi kör, lelkész értekezlet s ezek néha életjelt is adnak magukról. így a deb- reczeni egyházmegye lekészi köre s annak fiók körei gyakran rendeznek összejöveteleket, s szakértekezle­teket, felolvasásokat. A gömöri lelkészek egész kis parlamenti tanácskozást tartanak egyházi kérdé­sekben. De mi ez ahoz képest, mit tennünk lehetne s kellene? Mire volna képes az a kétezer református lelkész, ha oldott kévéje egy erős kötelék által be­köttetnék? Ha volna nekünk egy országos lelkészi- egyletünk, mely édes testvérekké tenne bennünket, mely közössé tenné örömünket, bajainkat, begyógyí­taná sebeinket, biztatná a csüggedőt, emelné s tá­mogatná az ingadozót, erősítené a gyengét, mely testületi szellemet teremtene a lelkészi karban! Ha volna nekünk egy orsz. egyletünk, mely súlyt adna jogos kívánságainknak, törvényes igazainknak, mely zsinattal, törvényhozással szemben hangoztaná, hogy eljött a 12-ik órája a lelkészi fizetések országos rendezésének! Ha volna nekünk orsz. egyletünk, mely megalapítaná az orsz. lelkészi gyámintézetet, letörülné sok pajti özvegy és árva keserves könyeit! Mert annak a lelkészi egyletnek annyi, de annyi fontos és nemes teendője volna. A lelkészi egylet fiókjai, a traktuális lelkészi körök lebocsá- tanák az egylet gyökereit egyházi társadalmunk mélyére, az orsz. egylet lombkoronája pedig fölérne a zsinatig s a törvényhozásig. Lent és fent életerős terebélyes fa lenne ez, mely dísze lenne anyaszent- egyházunk kertjének, melynek árnyékában sokan megpihenhetnénk. Itt van a lelkészi gyámintézet oly sok idő óta vajúdó kérdése. Ez nem egyházhatósági, hanem egyháztársadalmi kérdés, ahoz az egyházhatóság csak segédkezet nyújt, de nincs hivatva azt meg­alapítani. Annak megalapítása szorosan a lelkészi testület feladata volna. 8 mi hatóságainktól várunk mindent. Megválasztjuk espereseinket, zsinati kép­viselőinket s mintegy odagondoljuk a választás mellé: hadd törjék a fejüket mi helyettünk, hadd végez­zék a mi ügyeinket is. Éppen mint a polgári társa­dalomban a mindenváró Ádámok, megválasztják az orsz. képviselőt s ezzel minden kötelességet kivetnek a nyakukból, minden jót a kormánytól várnak s ha nem teljesülnek reményeik, szidják a kormányt. Ez a legkényelmesebb neme a társadalmi köteles­ségek teljesítésének. Nem kell mindent felülről várnunk s nem ne­künk lelkészeknek. Tennünk kell valamit saját ér­dekünkben egyesületi utón is. Minden szakpálya emberei tömörülnek, országos egyesületeket alkot­nak. A tanítók, jegyzők, tanárok, ügyvédek, orvo­sok — mind igyekeznek valami szervezett testüle­teket alkotni, csak mi lelkészek nem tudtunk még odáig eljutni. Pedig nekünk is vannak tesületi ér­dekeink, melyeket előmozdítanunk kellene, vannak gyógyításra váró sebeink, volna teendőnk elég. Legszokottabb módon azzal zárhatnám be e czikkemet: dixi et salvavi animam meam! mert igy szoktunk tenni indítványainkkal. Elmondjuk és utána vetjük a gyeplőt. En nem azt teszem, hanem nyilvánosan felhívom és felkérem a budapesti orsz. lelkészi értekezlet által kiküldött bizottságot, kivált­képen pedig annak elnökeit, hogy megbízatásuknak eleget tenni szíveskedjenek. Meg lettek bízva azzal, hogy az orsz. lelkész-egylet szervezése tárgyában tegyenek konkrét javaslatot, szervezetet s annak \ > I

Next

/
Oldalképek
Tartalom