Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-10-01 / 38. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 magyar prot. egyházunkban, hanem a korszellemben fekszik, mely elementáris erővel sodorja magával a hideg, rideg anyagiságba az emberiséget. A militariz- mus, a fajok küzdelme, az osztályok liarcza, a rohamos fejlődéssel együtt járó nehéz életfeltételek, az utilitárizmus és mindaz, a mit egy szóval korszellemnek szoktunk nevezni — nem kedvez a csend és nyugalom után áhítozó vallásos kedély kifejlődésének, az élet viharai elhamvasztják a vallásos szivek harmat- gyönge virágait. De ám azért vannak ma is igaz érzésű meleg vallásos lelkek, ha ezek nem egy megállapított szövegű imádságot imádkoznak is. Tessék csak megnézni a magyar kálvinista embert, midőn hazamegy vasárnap reggel a templomból, előveszi a könyvek könyvét, kikeresi abból „leczkét“ — a predi- káczió alapigéit s olvas a bibliából édes, boldog hittel . . . Tessék csak megnézni azokat az idős férfiakat és asszonyokat, kik a kálvinista templomban oly buzgón énekelnek s a lelkész után oly áhítattal mondják az imádság minden szavait . . . Nem, nem lehet azt mondanunk, hogy nincs nekünk egységes liturgiánk, egységes imánk. Mi nem a formákban, de a lényegben helyezzük az egységet. Különbözzenek bár templomaink a külső formákban — csak a lelkekben legyen meg a harmónia ! csak a Krisztusban legyünk egygyek! — A „Dunántúli Prot. Lap“ 39-ik számában egy dunántúli világi tanácsbiró igen érdekes vezérczikket ir „a Tisza-jubileum és 1868. évi Lili. t.-cz.u felirattal. Reflektál a liberális sajtó s kiváltképen a „Pesti Hírlap“ támadásaira, kimondván, hogy a sajtó egy része társul szegődik az ultramontán törekvésekhez, „Mosolyt keltő frázis manapság — úgymond — midőn komoly napi sajtó ejt ki oly hangot, mely a törvény zaklatásával szemben a szülék jogát véli védel- mezendőnek. Ki ne tudná azt ma már, hogy midőn a törvény a szülők rendelkezési jogának örve alatt tá- madtatik, az ultramontanizmus követel magának és reverzalisainak szabad kezet és szabad teret . . . Ha egy prot. püspök ott, ahol őt nemcsak az önvédelem joga illeti meg, hanem a főpásztori kötelességek jelentősége is ösztönzi, hivatali körében védelmi intézkedéseket hoz javaslatba, ez felvilágosodott, szabadelvű ember előtt nem lehet igaz ok oly megtámadta- tásokra, aminőknek két, valóban liberális érzelmű főpásztorunk kitétetett. Mert önvédelmünk jogosultságára elég lesz egy kis keletkező község példáját felhozni, ahol az iskolába járó ev. ref. gyermekek száma 34, a plébános által elkeresztelt gyermekek száma pedig 22. Miből kétségtelen, hogy ha van bennünk hitigazságainkhoz s a szabad szellem fejlesztéséhez érzék és ragaszkodás, a visszaélésekre reá mutatunk nemcsak, hanem egyházunkat és hazánkat e rohamosan terjedő veszély ellen védelmeznünk is, vallásos és hazafias kötelességünk“. — A „Sárospataki Lapok“-ban Fejes István „Egyházpolitika protestáns szempontból“ czim alatt nagy- érdekű czikksorozatot irt. Bezzeg nem veszi ezt át a „Magyar Állam“. Legérdekesebb s legaktuálisabb része a czikknek az, melyben arról szól czikkiró, hogy hogyan éljünk meg a polgári házasság, teljes vallás- szabadság idejéig? E kérdésre azt a „modus vivendit“ ajánlja, hogy az anyakönyvezés hagyassák meg a lelkészek kezében, a keresztelést teljesítse szabadon min- denik felekezet lelkésze, hanem a szülék köteleztes- senek gyermekeiket nem szerint anyakönyveztetni s csak az ilyen bejegyzések tekintessenek polgárilag érvényeseknek. Azon ritka esetben, midőn prot. lelkész által keresztelt katholikus gyermeket a kath. .lelkész nem akarna anyakönyvezni csupa daczból — ily esetekben a protestáns anyakönyvi bejegyzés polgárilag is érvényes lesz. Szerintünk ez a modus vivendi helyes. Azonban egyedüli helyes módnak azt tartjuk, ha az országgyűlés a teljes vallásegyenlőség kimondásáig is az Lili. t.-czikkhez egy uj §-t tesz, melyben kimondja a törvény szankczióját. Ha egyszer törvény, hát legyen az törvény és legyen végrehajtva, ezt megköveteli az állami tekintély. Tanügy. — A tiszáninneni ev. ref. egyházkerületi közgyűlés kimondta, hogy nem hajlandó a debreczeni bölcsészeti fakultás s tanárképezdére, valamint a kolozsvári theologiai kar felállítására áldozatot hozni, megtoldotta e határozatát még azzal, hogy a tervbe vett intézeteket igen messzeeső, sőt felesleges czéloknak tekinti akkor, amikor leendő tanáraink és lelkészeink kellő kikópeztetése az állami tanárképezdében és saját theol. intézeteinkben kellőleg biztosítva van. A kerület egyszersmind tiltakozik a zsinat előtt az ellen, hogy a tervbe vett intézetek, akár közadózás utján, akár a más rendeltetésű közalap felhasználásával állíttassanak fel. — Hát erre mi azt mondjuk: megnyugszunk abban, ha a tiszáninneni kerület a ref. tanárképezdére nem hajlandó áldozatot hozni. Elég lett volna szerintünk ennyit kimondani a közgyűlésnek s megokolni a határozatot azzal, hogy nem áll rendelkezésére olyan alap, melyet e czélra felhasználhatna, adózás utján pedig nem tartaná helyesnek a küiönben is megterhelt hívek által járulni e czélokhoz. De midőn a közgyűlés megtoldja határozatát azzal, hogy a tanárképezde felesleges, mert az állami tanár- képezdében kellőleg biztosítva van a prot. tanárok képeztetése — bocsánat, de ez oly dissonáns hang, mely sehogysem illik be a testvériség harmóniájába. Hiszen protestáns tanárképzésről annyit beszéltünk s irtunk már! s midőn régi vágyaink valósulni kezdenének, akkor belevág egy nem várt hang: nincs arra szükség! Most csak ennyit röviden. — A debreozsni egyetem ügyében kész tervezetet készített a bizottság. Eszerint a bölcsészeti fakultás tizenkét tanszékből fog állani, ebből három már meg van, Debreczen város alapitana négyet, a debreczeni ref. egyház egyet, az egyetemes magyar református egyház négyet. — A leánygimnáziumot a közoktatásügyi minisztérium nem akczeptálja, mivel a törvény szerinti kellékeknek a tervezők nem tettek eleget, amennyiben nem mutatták ki a fentartó testületet. — Kiskun-Halas tanintézetei örvendetesen fejlődnek, ami első sorban a halasi ref. egyháznak köszönhető, melynek ólén a tudós Szilády Áron lelkész és Péter Dénes főgondnok állanak. A tanév megnyíltával költöztette át az egyház a város legszebb terén épült, kényelemmel berendezett, emeletes uj palotájába nyolczosztályu gimnáziumát. Ennek megürült régi épületébe pedig áthelyezte négyosztályu leánynevelő intézetét. Mindkét intézet missziót teljesít a magyarosodás érdekében is, amennyiben a déli vidék német és szerb gyermekeinek odavonzása által a magyarosodás ügyét is áldásosán szolgálja. Különfélék. — Lelkészválasztás. A naprágyi (G-ömör m.) lel- kószi állomásra egyhangúlag Molnár József kálosai s. lelkészt választották meg. — Pályázatok. A komáromi egyházmegyében fekvő apácza-szakállasi lelkészi állomásra — mely IV-ed osztályú — pályázatok beadandók az esperesi hivatalba Perbetére. — A felső-zempléni egyházmegyébe kebelezett málczai IY-ed oszt. lelkészi állomásra pályázhatni okt. 23-ig Kálniczky János esperes úrhoz Mihályiba, (u. p. Legenye-Mihályi.) — Győztek az apáczák Nagy-Váradon. Múlt vasárnap délután a biharmegyei nőegylet közgyűlésében 488 szóval 71 ellen kimondták a hölgyek, hogy az
