Liszkay József (szerk.): A dunántúli evang. reform. egyházkerület névtára 1873-dik évről (Pápa, 1873)

IX volnának, egyebei nem mondhatnának mint hogy „ha igaz az a mit egy Conversations Lexicon (mert a másik ellenkezőt áliít), vagy Fichte vagy Bachman stb. mondanak: úgy én is azt tartom, hogy ezen philosophia veszedelmes; — mert például az a magyar is, ki Ivánt philosophiáját csak a közönségesen ismert rosta után ítélte meg, mondhatott volna c ennél egyebet? Következetesen ugyan nem, hanem amúgy mondtak eleget, conditionatum helyeit apodicticumot. Különös, hogy valamint Kant úgy llegel phi— losophiája ellen is a vád a panasz két főágra oszlik, egyik annak formáját, nyelvét, másik annak matériáját érdeklő. Először ugyanis azt állítják, hogy a Hegel szerinti philosophia érthetetlen, — másodszor azt, hogy az veszedelmes elvekkel teljes. íme a szokott Logica alapszabályai közöl egy, melv annak pitvarában van, s melyet én itt diákul azért idézek, mivel nálunk úgy ismeretes ..ex oppositis determinationibus mnnisi unam ponito" már nincs megtartva, — mert igen egyszerű belátás kívántatik annak felfogására, bogy azt a mit én nem értek, sem jónak, sem rosznak nem mondhatom. Ha veszedelmes elvek vannak benne: úgy hát csak ugyan értik; ha pedig nem értik, úgy semmi veszedelmes tudományt benne foglaltatni nem mondhatnak, következőleg a két fő vád közül csak egyik állhat. Az érthetetlenség vádját másként le nem győzhetem; mint ha azt mondom, hogy én s tanítványon közül is többen t. i. a gondolkozni sze-