Liszkay József (szerk.): A dunántúli evang. reform. egyházkerület névtára 1873-dik évről (Pápa, 1873)

IV sitva a forgalmat s közlekedést? Tán a gúnynyal, mely kaczagva tombolt, midőn első hajója recsegve s csikorogva zuhant a hullámok közé, — vagy tán ama nyomorú ötezer dollárral, mit Ínséggel küz­dött családja részére szavazott meg a nemzetgyű­lés, azt is halála után tizennégy évvel 1829-ben? Gúny, méltatlan gyanú, s rágalom kisérék fénytelen pályáján a tudomány felavatott bajnokát Hegelt is, a ki pedig Encyclopedie der philosophi­schen Wissenschaften czimü colossalis művében oly eszméket hozott felszínre, milyeneket a közel múltban sem Kant, sem Fichte, s oly rendszert alkotott, melyet több mint félszázados fennállása után is megdönteni vagy háttérbe szorítani egyetlen philosóph sem tudott. E rendszernek honunkban első apostola a du­nántúli reform, kerületi főiskola észtanárául 1832­ben egyhangúlag megválasztott Tarczy Lajos volt. Az alig 26 éves ifjú, lelke lánghevével, a tudo­mányos apparatus kellékeivel gazdagon ellátva kez­dette meg előadásait. Tanár és tanítvány egyiránt lelkesültek az uj és magasztos eszmék iránt, s az első nyilvános vizsga köz elismerés- s méltány­lattal találkozott. De csuk hamar borulni kezdett a láthatár. Visszatetszést, később ellenszenvet támasztottak e­gyeseknél a rendszer nyelve, iránya, s vezéresz­méi. Az ellenszenv ingerült vitát szült s vádat e­inelt az egyházmegyei s kerületi gyűléseken," sőt kíméletlenül denunciált a superintendcnsj hivatalnál

Next

/
Oldalképek
Tartalom