Liszkay József (szerk.): A dunántúli evang. reform. egyházkerület névtára 1873-dik évről (Pápa, 1873)

XXII bizonyítás, hanem intellectualis látás, érzés állal mondta felfoghatónak s ennyiben Schilling philo— sophiája inyslicos. Hanem Hegel elveti e mvsticus állítást, s azon két oldal egységét bámulatos szabatossággal, a gondolkozás útján mulatja meg a lélek phaenomenolögiájáhan. A mi pedig a szív érzéseit s altaljában az érzelem formáját illeti: Hegel nézetét e tárgyra •nézve láthatni psychoiogiai kéziratom 18. §-ban .,Képtelen azt vélni — ez mondatik az idézett helyen — hogy az érzelemről jusra s kötelességre átmenetben tejebb szállunk; sőt így vitetik az érzetem igazságára. Szinloly képtelen az észt az érzelemre, szírre akaratra nézve feleslegesnek vagy még károsnak is tartani; az igazság vagy a mi mindegy, a szír s aliarai okos léte csak az ész mindcnességében nem pedig az érzelem egyenkéntiségébeii lehelő. Ha az érzelmei; igaziak: ilyenek ök tartalmuknál fogva, s ez 'csak akkor igazi ha mindenes. azaz ha a gondolkozó lélek az ő forrása." Szinte vallásphilosophiai kéziratom 1. 3-dik pontjában ez van ..Azt is mondják, hogy az Isten tudása nem az okosságba, hanem az értelembe, esik. Hanem így csodálkozni, lehel, ha az Isten mind r mellett is obiectire tenni mondalik. Ezeknél a materialisták sokkal conscquentebbek voltak. A mi csak az én érzelmemben, gyökeredzik: csak értem van. csak enyirn az. nem On, nem magában s magától létező. A vallás az emberi ludat legfelső köre. Akarat, képzet, tudás mind jelen vannak e tartomány-