Liszkay József (szerk.): A dunántúli evang. reform. egyházkerület névtára 1873-dik évről (Pápa, 1873)

XIV úgy akarjuk eldarálni mini valami üres szót, melyet komolyan érteni nem kell: úgy nyilván van, hogy a keresztyén vallás is igazolja állításunkat: mert ez is csak azt leszi, hogy az Istentől származtak mindenek, melyek épen nem önállásunk — ő maga lévén csak az önállású; —- s azt csak nem fogjuk mondani, hogy az Isten mint valami végetlen finom fluidum a testek minden lyukacsaiba beférkőzvén valósítja mindenütt jelenvalói tulajdonságát; mert így olt csak ugyan még sem lenne a hol matéria van és így nem lenne mindenült jelenvaló. — Ki fogja azt tagadni, hogy az Isten teremtelt mindeneket, — ö teremtette a matériát is, még pedig semmiből: azonban önállásúvá, magában igazzá épen nem tette azt, a mit a philosopliia folyamalja ellene mondhatlanul bc is bizonyít. Sőt ezen philosophia, mely én előttem itt taníttatott, vezet egyenesen azon vastag pantheismusra, mely e jelen philosophiában lenni állíttatik. Ugyanis Krug Melapbisicájának 84. §. 2. Obs.-ban ezen mondat bizonyittalik be: ex nihilo nil fit, in mhilum nihil /

wiest rererli. A mint tisztán láthatni, ilt tagadtatik az, hogy az Isten a matériát teremthette volna; a matéria tehát örökkévalónak mondalik; s minthogy az örökkévalóság csak Isten praedicntuma lehet, a világ matériája az Isten q. e. d. 3. Vezettetik-e ezen philosápkia (Utal az ifjúság sceptiásmusra ? Okos scepticisniusra igenis: de absolut sccpticismusra épen nem. Kétféle scepticimus uralkodott