Liszkay József (szerk.): A dunántúli evang. reform. egyházkerület névtára 1873-dik évről (Pápa, 1873)

XIII kezdvén fejlődését mindég concrétabbra emelkedik. Innen van, hogy ilyen concrét fogalomról mint az Isten, nehéz érthető világosítást adni annak, ki az egész rendszerrel nem ismeretes. Megpróbálom lehető egyszerűséggel előadni azt, millyen pantheismust fognak ezen philosophiára, ellenben milyen van a keresztyén vallásban, és így ezen új phi— losophiában is. — A mindenesség kétféle 1. Reflexiói. 2. Gondolkozású Amabban az egyenkéntiség önállásúnak marad, emebben nem, emebben semmi egyenkénti nem bír igaz önállású léttel, — ez a mindenesség substantialis, magával egy. Már az elsőbbi mindenes értelmében állítják azt, hogy ezen philosophiában panlheisinus van, és így, hogy én meg ez a ház, meg ez a fa, vagy ezen föld, egyes részei a mindent magába foglaló Istennek, minthogy az azt állítja, hogy az Isten minden mindenekben, belé vannak zárva minden különbségek. Hanem tudni kell, hogy itt nem az a reflexiói egyenkéntieket összesummázó mindenesség van értve, hanem az a tiszta egy mindenesség, melyben minden egyenkéntiek absorbeálva vannak,— ezek mulandók s önállással épen nem birók, a honnét ha azt mondom, hogy az Isten ily mindenes, az azt leszi, hogy minden ily önállástalan külső tárgyak igazsága, alapja, kútfeje az Lten — ő az egyedül önállású. — IIa a keresztyén vallás által is az Istennek tulajdonságai közzé számlált mindenütt jelenvalóságot nem csupa érthetetlen szóbeszédnek tartjuk; ha azt gondolatlan észszel emlékezőlehctségünk által nem