Liszkay József (szerk.): A dunántúli evang. reform. egyházkerület névtára 1873-dik évről (Pápa, 1873)

XI „Ez egy legessentialisabb púul a keresztyén vallásban. A Lélek mint olyan halhatatlan; — oly szükséges határozata a halhatatlanság a Léleknek, mint a matériáé a súly, vagy mint a személyé a birtok. A lest meghal; hanem az öntudat, a régellenül szabad lélek nem halhat meg. A Lélek ezen abstract önállása állal van az ember méltósága kimondva. Absolute fontos személy az ember az Isten elolt, — léteges tárgya <"> az Isten érdekének,— ő Ön, azaz minden végességen, külsőtől függésen felül emeltetett végetlen szabad, szóval halhatatlan való. ...I; ill a kérdés: minden egyenkénti lélek halhatatlan e vagy csak az emberi lélek altaljában? Mi már a Logicríból tudjuk, hogy a csak mindenes nem létez hanem annak egyszersmind egyenkéntinek is kell lenni. Volna e valami jelentménye s becse az emberi lélek ily mindenes halhatatlanságának; hiszen így nem különböznénk mi a barmoktól semmit, mert a Faj, .Sern, Seregek fogalma ezeknél is szinte halhatatlan. Jegyzet. Mihelyt valami philosophiai rendszer nem materialismus, már az által föllételezletik a Lélek halhatatlansága." Krng philosophiájábnn igen gyengén van a lélek halhatlansága megmutatva. Az egész bebizonyítás ugyanis röviden ide megy ki: Az ember czélja a szentség. Úgy de ezt a földön el nem érhetjük. Tehát kelt lenni egy más életnek, melyben a szentségre végnélkül törekedjünk. — Már ha itt ketségbe hozza a csak kevéssé figyelmes ész is