Mező Dániel (szerk.): A dunántúli helvét hitvallású evangélmi egyházkerület egyházi névtára (Pápa, 1865)

25 F rván, és a mostani mint 25-dik őrzi az Ur nyáját, S 48-ik tanítóval. 1702-ben lelkésze Szathmáry Ist­ván a szomszéd Kajár határában a ráczok ellen ví­rvott kemény csatában a harcztéren találta halálát. Küngös, 1. e. Veszprémm. 1782-dik évben csatlakozott Csajágh anyaegyházhoz, azelőtti évek­Len hihető csak puszta volt, s legkivált azóta né­pesedett. Tanító Bózsa Péter. Nép. 210. Isk. 30. Lepsény. 8. Csősz, a. e. Fehérm. Leik. Szente János. Tan. Somogyi Károly. Nép. 721. Szül. 30. Ház. 9. Holt. 14. Isk. 113. Conf. 22. P. Fehérvár. Csősz mint üres puszta ismertetett a 16-dik sszázad első felében. Mert egy Sümegről a Kun­ágba került Márkus Péter ifjú, ott katonáskodva, :itünö érdemeiért kun-kapitánynyá neveztetett ; mely hivatalról lemondván, Csikvárra, majd Láng­ba költözött, és itt tartózkodása alatt megvette Ve­ses Csiszár tulajdonos úrtól a Csősz nevü pusztát oíoponya és Tácz helységek között. Az új birtokos Márkus Péter a birtokra új ki­IMlyi adományozást akart nyerni, a mit később utó­dai számára Salonvári ügyvéd meg is nyert, és a lórtént egyesség következtében Csősznek felét Sa­tímvári birtokba is vette, fele a Márkus-örökösök használatában maradt. Azonban a törökuralom zak­úitásai miatt a Márkus-utódok máshová költözvén, nvollakukból mívelgették egy jó darabig osztály-

Next

/
Oldalképek
Tartalom