Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

79 nem tsuda, ha azok, kik ennek meg felelni tudtak, halhatatlan nagy nevet szereztek, —• 's az ö munkáik a' Könyvtároknak őrökké egyik fö diszét teszik. Nem tsuda, ha a' Vallási és erköltsi könyvek mellett, leg számosabbak az ö Olvasóik a' miveltebbek között. Buzgó Hazánkfia tudós Horváth István Ur, mintegy neheztelve szólamlameg egykor, hogy tudományos Ifjaink, szinte mind a' Költői pájján indulnak, — 's a' hasznos Nemzeti Történeti és tudományossabb tárgyakrakevésbé ügyelnek. De tudom, hogy a' mindnyájunk által nagyon tisztelt Nemzet-fi jó néven veszi, ha bátorkodom említni, hogy ez is éppen a' természet útjában vagyon. Örök zöldellő koszorúval ékes Kisfaludiink böltsen mondja hogy „minden virágzó legény, virágzó le„ány Poéta, de nem író!" A'kik tehát nyelvel és író tollal is tudják tolmátsolni élet tavaszi gondolatikat, kivánataikat, 's érzéseiket, hadd tegyék papirosra, — hadd botsássák közre ; tsak az erény, a'jó erkölts légyen kalaűzzok. A' jeles költemények fordítása, 's eredeti darabotskák irogatása volt, és lesz mindég a' kezdő Tudósok elméjöknek, irótolloknak, tsinosirásmódjoknak első köszörű köve, ha bár azokkal legkevesebben lépnek is világ elejbe, akár a' szerény tartózkodásból, akár az alkalom nem léte miatt. Gyenge leányaink is, a

7 szép illatos virágokon édesednek a' hasz-