Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

68 Jó könyvek olvasások által, — akár a' falusi magányba, akár a' városi hiúságos, vagy színes illendőségtől el vonva — az ó és ujj világbéli bölts, tudós, erényes és szép lelkekkel szövetséget kötünk, öszve gyűjtjük tapasztalásaikat, sajátinká teszszük gondolataikat, érzéseiket, 's ellent nem állván, a' hely és az időköz, egyesülünk vélük. Mint a' nagy és ditsö természettel, úgy a' tudós és jó könyvekkel való társalkodás, szelíd, ártatlan, — ment az illendőség feszességeitöl , a' liivtelen árulástól , ember társak günyolásától, vagya' csipös nyelvek fulánkjától: — gyönyörködtetve, tanitva, jobbítva, erösitve, vigasztalva munkásságba tartanak ök minket ,'s a' mi kiváltképpen édes, éjjel le téve , reggel ismét fel találjuk őket. Melly drága dolog ! — Hát, mikor olly sok a' tudni és tennivaló, 's olly rövid és sebes a' földi pálya futás — okosság volna é, a'drága időt, a' drága lelki eröt, a' drága szemeket, hitvány, nem mondom veszedelmes, könyveli'olvasására tékozolni! Egy jó hazafi, egy bölts keresztyén, semmivel sem bánik szükkebben, mint az idővel. Tudja, hogy ö nem Ura az életidőnek, hanem tsali Sáfárjává tétetett annak, 's minden lelki és testi javainak, — a' Sáfárnak pedig számot kell adni egykor, 's már ide alatt is mardosó kinnal bűntetti a' nem hiv Sáfárt, a' fel ébredő lelki ismeret. — Rövid az élet,