Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)
82 zus pedig, éppen tudatlanságba és erköltstelenségbe le siilyedt emberi nemzet világosságául, jobbitójáúl s'igy meg Váltójául jött e' világva. Nevezi magát világ világosságának, — fel szóllitja az ö tanitványit, bogy fényjlék az ö világosságok, — kövessék a' Mennyei Atyát a' tökélletességben, —- a' tudományt és a 5 jo erköltsöt, a' meg világosodott elmét és a' meg szentelt szivét kell azon értenünk ; a' mint ebbe ís példánk a mi Mennyei Idvezittönk ; mert ha soha ember úgy nem szóllott mint ő, — csak ö volt az is, a' kiben, mint leg főbb világosságban, —bün sem találtatott. Nem hogy kellene hát elleneznünk a' világosságnak terjedését, sött egész erővel azon kell lennünk, hogy a nép mindenik osztállyá 9 cz ő sorsához 9 helyéhez és foghatóságához szabott világosság sugárából részesíttessék 9 hogy igy ki ki engedelmes és hiv alattvaló, elélő és erényes Polgár, bölts és kegyes keresztyén, egyszóval jó és meg elégedett ember légyen. És éppen ezen nagy tzélra vivő egyik üt az olvasás. De mint a' nagy hegyek mellet vágynák a' nagy méllységű völgyek, ügy a' Polgári és erköltsi tökélyre 's jóllétre vezethető olvasás, lehet az ellenbe tett hijjányra 's nyavalyasságra és sokféle veszéllyekre el tsábitó keleptze ís. Az olvasás' óhajtott sikere, az olvasni valók meg választásoktól 's vélök éléstől függ.