Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

211 Jólt evői nek; gyámolinak 9 védőinek a' vallá­sosság és tudomány Barátinak 9 emlékezet­jóknekmeg órizése. Illő, hogy azon, mind a két nemen lévő szép és jó lelkűek, meg men­tessenek a feledés setétjétól — kerestessék fel az ó ne vők; életőkfolyása — hirdettessék fenn szóval az ó érdemük. Ez a' tisztelet buz­clitni, hevitni fog többeket is a' segéd nyújtásra, — 's az ezeket halló Ifjak, már gyenge korokban, ez által is szoknak ahhoz , hogy egykor ők is, a' magok magá­nos hasznát, a'kőz haszonba, annak gya­rapításába együtt tekintsék. — Még pe­dig ezek a' fel olvastatott Beszédek 9 hogy annál építőbbek légyenek д évenként ki is nyomtattassanak. Komjáthi Kánonainknak egyik szép Tzikkeje szerént, a' szent pénz­nek, a jó könyvek ki nyomtatására is kell fordíttatni. Az illető Elöljáróság, tudom, fog ennek örülni: annál inkább, mivel az egyszer adandó segedelem után, a' kő­vetkező nyomtatás költsége, magából a' ki jöttkönyvböl be fog jönni. — Ezen aján­lott oskolai öröm Innep nints is példa nél­kül. Az Evangyelikos Atyafiak Po'sonyi Fő Oskolája, igy űli meg és ditsőiti éven­ként az ö halhatatlan Jóltévöjének, Báró Je­szenáknak drága emlékezetét; melly osko­lai Innepekben, nékem is, serdülő korom­ban , két izben részt venni szerentsém vala. — Éljen és gyarapodjon mindenütt a'Kőz Jó: — de a' köz jót gyarapító is, éljen és tiszteltessék mindenha !

Next

/
Oldalképek
Tartalom