Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

204 len egy köz tanítás órát sem vala kéntelen el múlatni ! Termete közép szernél magassabb, zömök, jonövésü — 50 dik éve utánn hasateresztett — kedvességgel teljes tekintete, könnyű járása még könnyebben folyo 's ékes nyelve — mint nagy hirii Szolnok, több Halottak felett beszélt, — harsány 's tiszta szava, —mellyeknek életetadott az ö fekete égő villám két szeme nézése. Jelen életrajz írója 1810-dikben tavaszon külföldön útaztában, Wartburgban, —Eisenach mellett — látta a' boldog emlékezetű Doktor Luthernek egy festett képét, mellyet akkori élő barátja készített. Azon képnek komiokát, szemöldökét, szeme táját, szemei tűzét, ajakát vi'sgálván, leg ottanMárton ötlött elméjébe, olly nagy a' keltő közt lévő hasonlóság. De szűkség meg jegyezni, hogy azon Wartburgi eredeti képtől sokba külömbőznek, azon nagy embernek kézen forgó képei, — 's még a' sem mindenben hasonló ahoz, melly a' Villersjegyzéseivel kiadatott Luther élete előtt találtatik. Végre el következik, az 1851 dik esztendő, 's annak nyarán, ama, nem élőfákat 's erdőket, hanem élö, hasznos embereket el seprő boszszús - orkánnak, az isméretlen és eddig hallatlan döghalálnak hire, és rémüléssel 's fogylalo rázkódással lép meg mindeneket. Sas szárnyakkal repül a' Hazába, Tisza Újlaktól Komáromig —- 's el árad mindenfelé a' döglélelcs