Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

151 jól jut eszembe, nem idegenek attól a' Reformált Atyafiak. Péczeli. Helvetziában orgona nints; de van kivált Tigurumban, gyönyörű négy hangú éneklés. Én úgy vélem, hogy a' mi Magyar Hiveink buzgóságát nem volt ekkorig szűkség orgona szóval is éleszteni. Azt is tapasztaltam , hogy az Orgonához szokott Hivek, kevésbé ügyesek a' magános éneklésben, — 's nem tanulnak ügy bele a' melódiákba. — De volt még előttem egy fontossabb meg gondolás. Ráth.. Merem kérdeni, mi lehet az? Péczeli. Csak az, hogy az illy tetemes ujjitást az Anya Oskolába kell kezdeni. Mi lenne abból, ha előre keszűlet nélkül az Ekkle'siák orgonát bé hoznának? A' baj, nyűg, az organistákkal. A'leg érdemesebb Oskola Tanitó is elmellőztetne, egy tsupa organista miatt. Pedig Ekklé'siáink szemök fénye, az oskola, a' Tanítás, nevelés. Itt hát az Egyházi Fö Igazgatást meg előzni, károsnak ítéltem. Rá. fogaz is majd arra jönni a'maga idejében; de az illy nagy dolgot erőltetni nem lehet. SÖt én azt hiszem, hogy az Egyházi Elöljáróság, mint egy sűrgetetlni fog az Anya oskolabéli nevelésnek azon módosítására, -— és tsak úgy is lesz az jóllévö, — mert már akkor meg lesz rá az idő érve, —• 's botránkozást az űjjítás nem okoz.