Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

147 mellém állottak volna e' részben. De bogy meg valjam, —- Hazai Egyházunknak, azon nevezetes Helyéhez tisztelettel viseltetem, — mellynek tsak most száz esztendeje, Sélyei Balog, és Kotsi Balint — — 's nem igen régén Kenesey István kebelébe laktak. Ehez járult azon helynek közép ponti fekvése — — hoszszas Anya oskolai birtoka, és az a' fontos meg gondolás, hogy az ottani Hívek, Tíiredelemkor mindjárt az Anya oskolát vissza állítni hös lélekkel el tökéllették. De fájlalom, még akkoriga' Tanítók választásokban nem voltak eléggé szerentsések. Azomba, most jó remény, biztat. Ezen okoknál fogva, én meg elégedtem, ha jó közép Oskolát tarthatunk. — En az aprózásnak ellensége vagyok. Az apró részekre szaggatás véleményem szerént, sem a' Keresztyénséggel, sem a' Hazafisággal meg nem egyez. •— Debretzeni Anya Oskolánk nem volna az, a' mi most, ha Nagy Váradon és Szathmáron is állanának az Anya Oskolák. Képtelenség, hogy Dunántúl ne légyen Anyá Oskolánk, de a' mi szükségünkhöz képest elég lészen egy, tsak azt virágoztassa a' maradék. Ráth. Nagy világosságot nyertem szavaiból. A' mi Felünknek az a'bajja, hogy több is a' Fö oskolája, mint Egyházunk Népessége kívánja. De nehéz orvosolni. Nálunk az Egyházi Kormányban nints