Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

127 kegyes áhítatosság. A' lélek világban is élö ember, minden napját Istenen kezdi, Istenenvégzi

v A' buzgó könyörgés, háláadás, kegyes elmélkedés, magába-szállás, — ezek adnak eröt, bogy a' tzélt el ne téveszszűk, a' kisértetek által el ne tsábitassunk, az eszközöket böltsen használjuk, keresztyéni pájjánkat hiven -és lankadás nélkül fussuk. A' szent énekek — C's ezek tészik legditsőbb nemét a' poésisnek) emelik fel szivünket a' menybe 's leg tisztább örömökkel töltikbe. így már, Szent Dávid 'Soltárai mellett, olvassuk a' mi szent Lantosainkat; Rádayt, Szqnyit, Látzait , Debretzeni Nagyot, Lengyelt, Szentgyörgyit. Ezeknek ibletésök átt hat a' mi szivünkbe, 's szent buzdulással tölti be. Ezek ébresztik valóba gondolatinkat, tisztítják ízlésünket, nemesitik kivánságinkat. Bézárom ezen értekezést, Verulami Bákónak és Götbenek ide illő szavaikkal : „Az olvasás, a' tudomány, ne légyen kecs„személy, a' bujaságra, vagy mint szol„gálo a' nyerekedésre ; hanem mint házas„nö, a' tisztességes nemzésre, épületre „és vigasztalásra." „Az ember an„nyira hajlandó a' hitványsággal pepetsel„ni, — szelleme és érzékei, olly könnyen „meg tompulnak a' Szépnek és Tökélle„tesnek béhatásira nézve, hogy ennek érmésének képességet, minden módon fel