Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

116 nagy üjjitást tett. 'S mi értünkre, a' Német Nemzett ügy nevezett Szent haború' jában, tudjuk bogy a' Fő Oskolákbéli Ifjak százanként siettek a' tsata mezökre, le rázni az idegen bilintseket, 's a' béke víszsza tértével, ők is folytattak félbe szakadt pájja futásokat. A' mi Tanuló Seregünk előtt szivre ható példák, a' Mohátsnál el hullott Pétsi Akadémiai, 's a' Nagy Váradon elesett Nagy Váradi Anya Oskolai Deákok. Ok a' Királyi szék és a' Ilaza ügyében tetlék le életőket! — Ne vádoljuk hát e'részben a'jóltévö természeti tudományokat és ismereteket. Tartsuk bölts és szükséges fenyíték alatt átaljába minden rendű ifjakat, 's óvjuk meg őket a' gonoszra tsábitó alkalmaktól. De a' természeti és szép tudományok és ismeretek keletje és divatja, egy ollyan tüneményt okozott Nemzetünk író és Olvasó Világában, melly fontossabb 's különössen Egyházunkra nézve érdeklöbb, mint sem hogy azt ne éréntenénk. Ez a' tünemény , az író és Olvasó közönségnek, két Félre, két oskolára oszlása. Az egyik Fél és oskola, a' már divatba volt nyelv szokást, a' másik, a' nyelv lelkén és törvényein épült módosítást, — az egyik Fél a' Keletbe jött idegen mester szavak és ki fejezések mellett tartást, a' másik a' lebe tségíg azoknak magyarítását, vitatta. Amazt mint régit, tartóztató , emezt,