Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

115 és kivonó köz nemesről, a' ki a' helységnek, — azon birtokos Úrról, a' ki a' nemes Vármegyének, — azon Haza Nagyról, a' ki az országnak közgyűlését meg veti, 's abba meg jelenni átall ; úgy a' Hívek gyülekezetét, 's az abba vejendő lelki épületet meg vető lágy-meleg Keresztyént, az Egyházhoz 's a' lelki rokon atyafisághoz hivtelen szivűnek, önn maga Eránt pedig kegyetlennek tartja, — s' mint illyet sajnálja ; de tsak járjon hiven és okossan a' természet templomába, reményű telyes meg gyógyúlását, mert az egész Természeti világban is, utoljára minden Istenre, Vallásra vezet. — Azok a' jó szivű Tudósok kűlönössen, a' kik a' Természeti tudományoknak tulajdonítják, némely Külföldi Fő Oskolabéli Tanulóknak meg történt háborgását; tegyék le félelmöket. Nem az ártatlan természeti tudományok, hanëm a' felháborodott idö, 's az ifjúval vele született— bajnoki tiiz okozta azt, melly ha alkalom van, magát meg gondolás nélkül ki tüntetni szereti. — Az Ifjú mindég Ifjú volt. Horátz,az a' sok századok boldog fia — mint Virágunk nevezi, — ifjantan Brutus mellett hartzolt Augusztus ellen, •— a' kinek érettebb korába lángoló tisztelője 's mindennapi társalkodója lett. Huszsz idejében , a' Prágai Deákok voltak a' Cseh nemzet lelkesedése gyújtó szikrái. — Károlostád, a' Vittembergai Deákokkal