Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

Ill 's képzelő tehetségűnkhöz — de még a' mi polgári helyhezetűnkhöz is szabva és mérsékelve. Ne sokat, hanem jol, meg - állapodva, viszsza emlékezve, 's elmélkedve olvassunk. A' huzamos és igen széles olvasást hadjuk a' hivatalos Tudósoknak. A' vallásos és erköltsi hozzánk illő könyvekben jegyezzűkmeg a' fontosabb, szebb és hasznosabb helyeket, — 's azokat töbször is meg olvassuk, — sőt némelyeket irjunlt ki, hogy annál hívebben meg maradjanak. Nem tsak, hanem egygyűtt gondolkozzunk, Ítéljünk, okoskodjunk, az íróval „vi'sgáljuk meg a' lelkeket semmit vakon ne hidjűnk az író szavára, hanem mindeneket, meg vi'sgáljunk, 's a' mi jó, azt meg tartsuk." Tégyűk a' bennek lévő hasznost és jót, sajátunhá és életénk vezérévé. Igazítsuk azokból hibás gondolatinkat, és okfejeinket, hogy erössebb lépéssel járhassunk az Erény, a' kegyesség útján. Nem a' sok olvasás, hanem a' jól olvasás, és az olvasott jó dolgok bolts használása, tesz bennünket lélekben és szívben miveltebbekké és boldogabbakká. Lássuk még lehető rövidséggel, két Hazabéli Nemzeti Egyházunkban, az olvasó közönség mostani állását, — halgassuk ki tsendes vérrel, miveltebb olvasóink kifogásaikat, — 's a' sikeressebb 's kiterjedettebb és könnyebb olvasás véget, emit-