Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

106 mint lia e' részben is nem fáradtak volna ditséretes buzgósággal nemzetiTudóssaínk; de az ö sok szép és drága ébbéli emlékeik, kűlömbféle okokból, nem Anyai nyelvünkön lévén irva, azon gazdag bányák, tsak a' Tudósok előtt állanak nyitva ; a' Nemzet öszvesége előtt el vágynák zárva. Ezen kintseknek is elö kell jönniek a' homályból 's magyarositva, köz haszonra kell szolgálniok. — Még is nem egészszen árva e' részben, olvasó közönségünk. Találkoztak e' tárgyban is lelkes Tudóssaink. Ezen kevesek közt tiidöklik a' balhatatlan érdemű Bod, — 's a' múlt Század derekán egynehány tiz évekig egyedül tündöklik, jóltévö fénnyévei, — 's megmutatta, mennyi jót tehet egy homályos helyheztetésben lévő Tudós lélek, ha vallását és Nemzetét igazán szereti. Nem egészén ment ugyan ö, az ö öltőjje gyengéitől ; de annyi ragyogó érdemek gyöngyei közt, az a' kevés széplö, egynehány himlő hely, szembe is alig tűnik, — elfedezi azokat a' szeretet, — tudván, hogy még akkor, a' nemzeti és vallási buzgóság tajtékjától nem volt meg tisztülva a' Tudósok gyülekezete is. — Bod után következtek Vallás és nemzeti Egyház történeti tudós munkáikkal: Buday és Tóth Ferentz, — kiknek, mint még élő Tudós Fö Papjainknak ebbeli érdemeikről is többet szóllanom, tiltja a' szerénység. — Ezen's illy nemű, első ran-