Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

94 a' Magyar.

7 elme világ miveit szaporodni nem engedi. A' több féle kézimiveknek öszvetolulása — concurrença, a' köszöríikövök a' mivészeknek. így, ugyan azon szakmányban meg jelenő többféle nemzeti tudós észmiveknek őszvetolulása, és még is keletje fogja tenni a' magyar Tudós főknek köszórükövét, — e' fogja őket hevitni, buzditni, a'pálma, a' nagyobb kelet el nyerésére. De mikor előre is tsok szerentsétlen vásárra, sovány keletre számolhatnak, — tsuda e', ha akkor, egy szakmányban, edgyenként lépnek fel, — s'még ekkor is, — kelet nélkül! Igaz hogy nemzeti, lelki áldozat az tölök, — de az Olvasó közönséget ez még sem menti fel a' Fényűzés vádja alól. — Másik felelet az, hogy nemzeti szeretellensj^g bűne, a' magyar tudós miveket betsmérelni. Mint a' Magyar föld terem tsalt néki saját, betses gyűmöltsöket, — úgy a' Magyar föld birtokosnak elméje is hozott márég is saját és betses szűllötteket. Ezek közzé számlálom elsőben is édes anyai nyelvünket : melly most is, eredeti fénnyel ragyogván, erös, hathatós, tiszta, könnyen folyó, okos, a' vígetlen mivelésre és tökélyre képes, a' tudományok minden ágára alkalmatos. — A' Keleti és Nyúgoti nyelvek közt középbe állván, noha hasonlóbb az elsőkhöz nem ismeri azoknak gyengéiket; hanem birja* 's bírhatja jelességeiket. Hát ez a

r felsé-