Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

92 dolatokra, igasságokra vezéreltetnek, —­még pedig ollyanokra, mellyekre az egész emberi nemzet tudóssainak szűkségök va­gyon. És éppen ezen hasznos és szükséges isméretek, találmányok, gondolatok, és igas­ságok költsönös tseréjét állapítja meg az idegen nyelvű észmiveknek a'Tudósok által meg szerzése, olvasása, — de azután hogy fényűzéssé ne váljanak, nemzeti nyelven közlése sőt honnositva és nemesítve 9 a nem­zet szellemébe 's helyheztetésébe bé oltása. Ne bánjuk tehát, ha Nemzetünk Nagyjai, dűsgazdagjai, képesint pénzt adnak a' Kül­földi hires borokért 's egyéb terményekért. Ok sem bánják, ha a' Külföld gazdagjai viszontag szerzik a' Tokait, Ménesit, és egyéb termesztményeinket. Ne bánjuk, ha hivatalos Tűdóssaink, meg szerzik, és ol­vassák az őket érdeklő külföldi fontos ész­miveket. Eljön az idő, midőn a' Magyar ész gyiimöltse isméretére, a' Külföldnek is lelki szüksége lesz ; de nem annyira ma­gyarul, mint fordításban 's kivonásban olva­sás által : a' mint már ezen szerentsében részesek is némely jeles nemzeti íróink. Ezek által diszlik a' nemzet, értelmi és erköltsi kifejlése, — terjed a' nemzeti be­tsület. A' fényűzés minden esetben bűn. 'A régi GŐrög és Romai köztársaságokban pol­gári bűn volt. — Az egyszerűséget javal­ló — alázatos és szelíd Jézus tudománnyá szerént pedig, erköltsi bűn is, Farizéus-

Next

/
Oldalképek
Tartalom