Tóth Dániel: Egyházi Almanak (Pozsony, 1833)

DO a' fényűzés az, melly az ujj abb időben leg hatalmasabban gátolja Nemzeti országos nyelvünk előmenetelét, leveri a' magyar tűdós mivek árát és betsét, fogyasztja a

7 könyvek keletjét, kaposságát, —• ez-if fényűzés az, melly elijjeszti könyvárosainkat, az ész mivek jutalmas kiadásoktól, — ez szegi leg inkább kedvöket Tudósainknak, 's észmiveik ezért maradnak homályban. Ne mondjuk, hogy a' két Magyar Hazában nints Olvasó közönség. Van, mégpedigtürhelö számmal, — de ezeknek leg kevessebb része olvas és vesz magyar könyveket, a

7 mi Könyvárosainknak egyező bizonyítások szerént. Nem de nem nemzeti és tudományos fényűzés e

7 ez, még pedig kártékony fényűzés, és Farizéusság. A

7 honnyi Mezei gazda és kézmives hová lenne, ha a

7 vásár pialzokon, az ö termesztménye, és portékája helyeit, tsak a

7 külföldi találna vevöket és keletet. Pedig éppen illy esetben vágynák ekkorig Nemzeti tudóssaink, magyar észmiveikkel. Az okosság és az erkölIsiség szent szava ez: szeress

s de jobban ne mást te magadnál. Mi pedig, fényűzésből e

7 törvényt tapodjuk, nemzeti díszünk és előmenetelünk csorbulásával, gátolásával. Nem azt vitatom azomba, hogy éppen ne végyűnk és ne olvassunk nem Magyar könyveket. Távol légyen, képtelenség volna hernyó módjára magunkat be szövnűnk és öszve 'sugorodnunk, vagy mint a

7 Khinai