A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1943.

1943. május 19-20.

444 1943. május 20. — 339—340. 339. A tiszántúli egyházkerület 338/1942. szám. alatt tárgyalta Kétegyháza egyházközség kérvényét, mely határmentén szórványmagyarságot tart össze s melynek fenntartása egyformán magyar és református érdek. Mivel az egyházkerüet a részére folyósított missziói összegből állandó segélyt még kisebb összegben sem képes adni, az Országos Közalap intéző bizottságát kéri, hogy az egyházkerületi missziói segély olyan mértékben emeltessék fel, hogy Kétegyházának állandó évi segély nyújtható legyen. Az egyetemes konvent anyagi fedezet hiányában a kérést nem teljesítheti. Mivel azonban igen fontos magyar nemzeti érdekről is szó van, ez esetben felkéri a tiszántúli egyházkerület elnökségét, hogy az államkormánynál eme gyülekezet megsegítése érdekében közbenjárni szíveskédjék. Tekintettel azonban arra, hogy szórványaink és nemzetiségi vagy másvallású tömegek között élő kis gyülekezeteink munkája úgy magyar, mint református keresztyén szempontból döntő fontosságú, ezeknek a lelki végváraknak a támogatására, anyagi megsegítésére f eltétlen szükség van. Az egyetemes konvent felhívja az egyházkerületeket, végyék számon a területükön lévő olyan szórványokat és olyan kicsiny egyházközségeket, amelyek a segítségre legsürgősebben rászorulnak. Továbbá vegyék számba a tehetősebb nagyobb egyházközségeket és elnökségeik útján kérjék fel ezen nagyobb 'egyházközségeket arra, hogy akár az egyházkerület területén, akár azon kívül küzdő szórványok vagy kis gyülekezetek segélyezésére költségvetésükbe a költségvetésnek legalább y

2%-át állandóan állítsák be, ezt fizessék be az egyházkerülethez, esetleg azzal, hogy megnevezik azt a szórványt vagy gyülekezetet, amelynek számára segélyt adni óhajtanak. Az egyházkerületek pedig ezeknek az adakozó gyülekezeteknek a névsorát, adományát és azoknak hovajuttatását évről-évre mutassák ki. 340. A dunamelléki egyházkerületi tanács 24/1943. szám alatt felterjeszti a dunaföldvári egyházközség missziói segély iránti kérvényét, egyrészt külön méltánylás, másrészt a dunántúli részeken „meglévő és híveinket állandóan ostromló veszély megvilágosítása végett. A dunaföldvári egyházközségnek 700-nyi lélekszámából 310