A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1943.

1943. május 19-20.

r 1943. május 19. — 10. 13^ A tengerentúl élő magyarokról hosszú idő óta csak közvetett úton, töredékes érftesüléseket szerezhettünk. A határokon túl élő testvéreink nehéz helyzetének megjavitására különböző módokon, különösen a magyar felsőház keretében meglévő hatáskörünkben igyekeztünk közreműködni. Irántuk legmelegebb együttérzésünknek ezúttal is kifejezést kivánunk adni. Ifjúságunk ügyeivel és az érdekükben tehető intézkedésekkel állandóan szeretettel foglalkozunk. A helyes „népi politika" keretében a széles néprétegek viszonyainak javitása végett, a t. kormánytól jövőre is törvényjavaslatokat és megfelelő inltézkedéseket sürgetünk. Tudomásom van a bírálatokról, amelyek egyházi lapjainkban gyakran elhangzottak amiatt, hogy egyik-másik nagy magyar probléma, különösen az egyke és a telepítés kérdése még nem vitetett a megoldás útjára. Az egyke kérdése engemet is éget és bizton hiszem, hogy ezzel a kormány, a törvényhozás, egyházi hatóságaink továbbra is foglalkoznak. A nagy társadalmi betegségnek erkölcsi tényezőivel elsősorban a lelkipásztorok hivatása küzdeni. A törvényhozási szabályozás keretébe tartozó vonatkozásokra tekintettel az illetékes minisztérium leghivatottabb vezetőférfiaival ismételten szóval és írásban tárgyalásokat folytattam. Az egyházunk kebelében felmerült az a javaslat, amely a törvényes és végrendeleti öröklés erős megszorítását kívánja, különösen amely kizárná az öröklést azon szülők után, akiknek nincs legalább négy gyermekük, — a leghivatottabb, református vallású törvényelőkészítők részéről sem talált helyeslésre. Ujabb törvényelőkészítő munkálatok is készülnek, de ezek ismert okoknál fogva ezideig nem kerülhettek a törvényhozás elé. Nagyobbarányú telepítés kérdésében az illetékes miniszter úr, eiőfordúlt esetben, értesítette egyházi hatóságainkat, hogy a telepítés kezdeményezésénél és lebonyolításánál egyházunknak is meg kell tartania az etárgyban már hosszú idő előtt megalkotott (az 1886., 1894., 1911. és 1936. évekből való) állami törvényeket. Csoportos teíepítést a közigazgatási hatóságok engedélye és közreműködése nélkül nem lehet kezdeményezni és ilyen csoportos telepítés esetében a közigazgatási bizottságnak gazdasági albizottsága, valamint a földmívelésügyi miniszter úr hivatottak eljárni. A telepítésnél előnyben kell részesíteni a hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat, a Vitézi Rend tagjait és a hadigondozottak fiú leszármazóit. A jelenlegi viszonyok közt a közeli időben legfontosabb feladatunknak tekintem a hadigondozás terén va*ó közreműködést.