A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1943.

1943. május 19-20.

112 1943. május 19. — 104—105—106. Az özvegy a nyugdíjnak 1942. január 1-től leendő folyósítását kéri. Az egyetemes konvent a felebbezést elutasítja, mert a nyugdíjazási kérelem elintézése az okmányok késedelmes bemutatása miatt folyamodó hibájából késett s az egyetemes konvent megítélése szerint az intéző-bizottság helyesen járt el, midőn a 66/1912. számú konventi határozatban számára biztosított szabad mérlegelés keretében a nyugdijat visszamenőleg nem folyósította. 105. Tárgyaltatott Bibó Lajos szilágyperecseni lelkipásztor felebbezése a lelkészi nyugdíjintézet intéző-bizottságának 1942. évi szeptember hó 8. napján hozott 1.310/1942. számú határozata ellen. A szóbanforgó határozattal a nevezett az országos református lelkészi nyugdíjintézetbe 1938. évi január hó 1-tol számított jogosultsággal vétetett fel és egyidejűleg 3.629 P 60 f belépési járulékkal rovatott meg. Felebbező azt kéri, hogy az általa mint segédlelkész által az erdélyi egyházkerület nyugdíjpénztárába még a visszacsatolás előtt befizetett több mint 300 P-t kitevő belépési járulék beszámíttassék és az így fennmaradt összeg befizetésére 15 év engedélyeztessék. Az egyetemes konvent a felebbezést elutasítja, mert felebbező rendes szolgálati idejét csak 1942. évi február 8-án kezdte, már pedig az egyetemes konvent 1941. évi 170. számú határozatának 4. b) pontja szerint az erdélyi és királyhágómelléki lelkipásztorok közül azokat, akik szolgálatukat 1940. évi január 1-én, vagy azóta kezdték meg, belépési járulék fizetésének kötelezettsége mellett lehet tagul felvenni. Folyamodónak azt a kérelmét sem lehet teljesíteni, hogy belépési járuléka 15 évre osztassék fel, mert az 1933. évi IX. egyh. (t.-c. 28. §-ának harmadik bekezdése szerint a belépési járulékot a tag a belépéstől számított tíz év alatt köteles évi egyenlő annuitásos alapon számított részletekben megfizetni v 106. Tárgyaltatott Bodnár László tasnádszarvadi lelkipásztor felebbezése a lelkészi nyugdíjintézet intéző-bizottságának 1942. évi szeptember hó 8. napján hozott 11.684/1941. számú határozata ellen. A szóbanforgó határozattal nevezett az országos református lelkészi nyugdíjintézetbe 1918. évi január hó 1-től számított jogosultsággal vétetett fel.