A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.

1942. május 6-7.

524 Fegyelmi ítéletek. hozott 15/1942. bir. számú ítéletével panaszlott felebbezése folytán a dunamelléki egyházkerületi bíróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. Daróczi Ferenc kalotaszegi egyházmegyei esperes, Kós Károly egyházmegyei főgondnok, Tőkés Tibor egyházmegyei főjegyző és dr. Albrecht Dezső egyházmegyei tanácsos fegyelmi ügyében az erdélyi egyházkerületi fegyelmi bíróság panaszlottakat 1941. február 14-én 1/1941. szám alatt hozott ítéletével a vád és következményei alól felmentette, Bokor Márton bánffyhunyadi lelkipásztor panaszost pedig 800 P eljárási költség megfizetésére kötelezte. Az egyetemes konventi rendes bíróság panaszos felebbezése folytán 1942. február 26-án hozott 19/1942. bir. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a panaszlottak felmentését kimondó és a költségek viselésére panaszost kötelező részében a felebbezés elutasításával helybenhagyta, a költségek összegének megállapítását tartalmazó részét ellenben annyiban megváltoztatta, hogy a költségek összegét 300 P-ben állapította meg. Ugyanezen ügyben a konventi rendes bíróság Bokor Márton amiatti panasza folytán, hogy ő mint panaszos a konventi rendes bíróság tárgyalásáról nem értesíttetett, 1942. május 9-én hozott végzésével az 1942. február 26-án megtartott üléséről 19/1942. bir. szám alatt felvett jegyzőkönyvet a következőképen rendelte kiigazítani: „Elnök megállapítja, hogy az érdekelt felek a mai ülésről szabályszerűen értesíttettek" töröltetnek s ezek helyére a következők iktattatnak be: „Elnök megállapítja, hogy az érdekelt felek — Bokor Márton panaszos kivételével — szabályszerűen értesíttettek. A bíróság annak figyelembevételével, hogy a tárgyaláson a feleket felszólalás joga amúgy sem illetné meg, hogy ott a többi felek sem jelentek meg és tekintettel ezen évek óta húzódó ügy mielőbbi befejezéséhez fűződő egyházi közérdekre, a tárgyalás megtartását határozta el." Ifj. Eöri Szabó Dezső lápafői lelkipásztor fegyelmi ügyében a vértesaljai egyházmegyei fegyelmi bíróság mint kiküldött bíróság panaszlottat 1941. január 30-án 7—1940/B. szám alatt hozott ítéletével az 1933. évi VT. egyh. t.-c. 46. §-ának A) 3) pontjába ütköző kétrendbeli fegyelmi vétségben vétkesnek mondotta ki s ezért őt ugyanezen törvénycikk 47. §-ának A) c) pontja alapján nyugdíjigényének érintetlen hagyása mellett azon helyről való elmozdításra mint főbüntetésre, a VT. egyh. t.-c. 50. §. rendelkezései értelmében pedig a magasabb egyházi tiszt viselésére való választhatóságból négy évi kizárásra mint mellékbüntetésre ítélte. A duna-