A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.

1942. május 6-7.

1942. május 7. — 398. 475 réssel, hogy az esperesi értekezletek foglalkozzanak azokkal, észrevételeiket terjesszék be. A dunamelléki egyházkerület beterjesztette az esperesi értekezletnek e tárgyban készített szabályrendeletét. A szabályrendelet biztosít minden segédlelkész számára külön szobát, teljes ellátást, falun havi 50 P-t, városon havi 60 P készpénz fizetést. A stóla és anyakönyvi kivonatok díjának 25%-a a segédlelkészt illeti. Szabályozza az alkalmazás módozatait, meghatározza a vallástanítási órák maximális számát. A vallásoktatási díj a segédlelkészt illeti, de ez fizetésébe beszámítható. A konfirmációi oktatás egészben nem hárítható át a segédlelkészre, köteles azt a lelkipásztor is végezni. A segédlelkész a lelkészi hivatással össze nem egyeztethető teendők végzésére nem kötelezhető. Rendezi még a szabadságidőt, a katonai kiképzés alatti díjazást, betegsegélyezést, a nősülést, a palástbeszerzést. Csatolja a barátosi Finta István budapesti segédlelkész által készátett emlékiratot, amelynek ismeretében készült az esperesi értekezlet szabályrendelete. A dunántúli egyházkerület esperesi értekezlete, úgylátszik, elfogadja a Munkásszövetségnek és az előadónak a helyzetrajz készítésére vonatkozó javaslatát, csak részletében ajánl módosítást. Minimális fizetés gyanánt javasolja az 1898. évi XIV. t.-c.-ben megállapított összeget, s hogy szolgálata a nyugdíj és korpótlék szempontjából beszámíttassék és kapjon a tisztviselői fizetési osztálynak megfelelő lakáspénzt. Az I. és II. lelkészképesítő vizsga közötti időre megállapítandó egy megélhetést biztosító javadalom. Központi alap javasolt módozatait nem helyesli. Fizessen minden egyházközség minden lélek után egy fillért s minden lelkipásztor lakásérték nélküli nyugdíjfizetésnél megállapított javadalmának 0.25%-át. Az előadónak a nyugdíjazásra vonatkozó javaslatát méltánytalannak tartja. Igen helyesli az E. T. I. t.-c. 20. §-ának végrehajtására vonatkozó javaslatot. Ugy szintén a tanyai és a szórványgondozói, kórházi lelkészi állások szervezésére vonatkozó indítványt. A lelkészválasztási törvénnyel nincs összefüggésben a segédlelkészhiány. Az alkalmazásnál vannak visszaélések, pl. a lelkészjelölésnél a gyöngébb képességűt előnybe helyezik a kiválóan képzettek rovására. A törvény becsületes végrehajtására kell ügyelni. Ügyelni kellene arra is, hogy a lelkipásztor minden lelkészi munkakörbe bevezesse a segédlelkészt, ne maradjanak azok hosszú segédlelkészi szolgálat után is egyoldalúan képzett elméleti emberek. Módjával helyes a lelkész és tanítók gyermekeinek kedvezményes taníttatására vonatkozó ja-