A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.

1942. május 6-7.

1942. május 7. — 333. 409 333. Ágoston Sándor püspök felterjesztést intézett az egyetemes konvent elnökségéhez, melyben azt kéri, hogy elnökségünk szíveskedjék oda hatni, hogy az összes református ifjúsági munkaágak egy összefogó szervbe tömörüljenek, amely a felső irányítást végezné, ifjúságunkat a külső világ előtt is képviselné, amikor az szükséges, ifjúságunk egységes fellépését biztosítaná és kiküszöbölné azt, hogy ezek a munkaágak jövőben egymást keresztezzék. Erdélynek és a Délvidéknek visszatérése alkalmával ugyanis az egyházi vezetők szomorúan tapasztalták, hogy az anyaországi ifjúsági munka szét van forgácsolva, de nem is a széttagoltsága a legnagyobb baj, hanem az, hogy az ágak között nincs meg az összekötő kapocs, közöttük sokszor féltékenykedést, szeretetlenséget és testvérietlen magatartást látott. Ugyanebben a tárgyban a Soli Deo Glória nevében dr. Soos Géza elnök, a református keresztyén ifjúsági egyesületek nevében Kovács Bálint ifjúsági lelkész, a református keresztyén leányegyesületek szövetsége nevében Kiss B. Júlia leánytitkár tervet készítettek a Magyarországi Református Ifjúsági Munkák Szövetségéről. Ezt a tervezetet Dobos Károly konventi ifjúsági megbízott beterjeszti egyetemes konventünkhöz azzal a kéréssel, hogy addig is, amíg az ifjúsági munkák teljes szervezeti tgyháziasulása s egysége létrejöhet, a benyújtott tervezetet hagyja jóvá. E tárgyban az egyházkerületek püspökei megkérdeztetvén, dr. Révész Imre tiszántúli püspök véleményét abban foglalja össze, hogy elvi és gyakorlati szempontból egyaránt kívánatos és szükséges, hogy a különböző ifjúsági munkáknak lelki egysége — ami ma valóban sajnálatosan gyenge vagy égészen hiányzik is — megszülethessék, és állandó együttműködést biztosítson. Kész örömmel támogatja az előterjesztésben felvetett gondolatot. Az erdélyi egyházkerület igazgató-tanácsa megállapítja, hogy az erdélyi ifjúsági munkákra nézve a versengés, a demonstratív törekvés, a munka külső kereteinek túlépítése, amint ezen egyesületekben látható, rossz hatású. Célszerűbbnek látja a vélemény a konventnek azt a törekvését, amely nem a fennálló szervezetek mellett akar még egyet létesíteni, nem is a fennálló szervezeteket akarja megszüntetni, hanem a szervezetekben folyó munkák belső szellemi egységét igyekszik egy szövetség alakításával biztosítani. Szükséges, hogy ez ne erőszakosan és támadó fellépéssel történjék, mert a meglévő helyzetet számba kell venni. Az igazgatótanács tehát kívánatosnak tartja az ifjúsági munkát végző szervezetek együttműködését egy szövetség formájában a konvent felügyelete és irányítása