A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1942.

1942. május 6-7.

5 1942. május 6. — 39-^0—41. pedig a nemzetnevelés terén kötelességeiket esetleg felmerülő nehéz­ségek ellenére is minden tőlük telhető módon a legnagyobb erőfeszí­téssel, buzgón teljesíteni fogják. Tisztában kell lennünk, Főtiszteietű Konvent, azz al is, hogy feladataink ez élet-halál harc idején megsokasodtak, részben új kö­telességek is hárulnak reánk. Ezeket az esetleg felmerülő nehézsé­gekkel szemben is teljes erőfeszítéssel, igyekezni fogunk teljesíteni. Párhuzamosan azzal a bírálattal, amellyel az előző nemzedékek munkáját valami fanyar lekicsinyléssel csekélybe szokták venni, újabban többször elhangzott az a szemrehányás is, hogy a nemzet­nevelés terén eddig sok mulasztást követtek el. E váddal szemben ma én bennem nem a tanárember szólal meg (ámbár sohasem vol­tam más, mint tanár és sohasem akarok más lenni), hanem az az egyházi szolga, aki őszintén hálás egyházunk többi kitűnő munkásai­nak minden önfeláldozó erőfeszítéséért. Bizonyára minden szervezetben vannak gyarlóbb tagok és egyéni fogyatékosságok, de általánosságban vitatom, hogy amint más felekezetek, különösen a római katholikus és az evamgélikus egyház is sok iskolájában, ezenfelül a magyar néptanítók és a ta­nárok ezrei különböző fajta iskolákban a nemzetnevelés terén buz­gón törekedtek munkálkodni, éppúgy a magyarországi református egyházban a lelkipásztorok, tanítók és tanárok többsége a régen fel­ismert művelődési tennivalók mellett az oktatáson felül a nemzet­nevelés terén is iparkodott hivatását teljesíteni. Különösen pedig püspökeink, élükön kitűnő elnöktársammal, vidéken is, sok falusi gyülekezetben, amikor buzgón hirdették az igét, egyúttal élesztették és nevelték a nemzeti lelket is: a nemzetnevelésnek ragyogó példáit mutatták. A múltra nézve tehát egyházunk a nemzetnevelés terén álta­lánosságban nem érezheti magát „munkával adós"-nak. A jövőben is buzgón végzendő e nemes munkakör mellett azon­ban a vüágháború ellenére, sőt a második világháború alatt még fokozottabban új feladatokat kell magunkra venni, általában a sze­retetmunka (a diakónia, egyházi III. t.-c. 3. §. d) pontja) és ezen­felül a hazánkban is örvendetesen fejlődő társadalompolitikai tevé­kenység terén. Egyházi szolgálatomban már többször hangsúlyoztam, hogy mi közremunkálni kívánunk minden munkatéren, ahol az erre hivatot­tak a magyar nép széles rétegeinek, ezek között a törzsökös magyar falusi és tanyai lakosság millióinak felemelését, jobb jövendőjét, bol­dogulását, jóléti, lakásügyi, egészségügyi és művelődési viszonyai-

Next

/
Oldalképek
Tartalom